„A karácsonyt mi még komolyan vesszük, ellentétben Európa nyugati felével,” jelentette ki Sulyok elnök úr.
Hát igen, ha valamit, akkor a karácsonyt tényleg komolyan vesszük mi, magyarok. A magyar emberek szíve ilyenkor csordultig tele van hittel és szeretettel. Erről bárki meggyőződhet, aki karácsony előtt elmegy vásárolni valamelyik belvárosi plázába. Ahol a tömegek szinte vallásos önkívületben tülekednek a szeretetről áradozó elcsépelt slágerek ritmusára, elszántan könyökölve a századik felesleges ruciért vagy kacatért. És ha kell, akár ölre is mennek érte egymással. Elvégre a karácsony komoly dolog.
Mindenesetre félretéve a szarkazmust: én egyébként azok közé tartozom, aki voltak már éjféli misén karácsonykor. Sőt, nem csak valamiféle kötelességtudatból, hanem mert tényleg érdekelt. Bár nem vagyok templomba járó hívő, de valóban megérint a karácsony, mint keresztény ünnep, üzenete, misztériuma. De az emberek többsége nem jár éjféli misékre – sőt, semmilyen misére sem jár. Ha engem kérdeztek, hát az egyházak sokat tettek azért, hogy ne járjanak. Pedig spirituális igény lenne. De a keresztény egyházak egyre vállalhatatlanabb közéleti-politikai csomagot hurcolnak magukkal.
A legutóbbi népszámlálás adatai szerint Magyarországon a magukat kereszténynek vallók kisebbségbe kerültek (43%). Az elmúlt tíz évben, az egyházak zsebének kitömésével párhuzamosan olyan meredeken zuhant az ún. történelmi egyházak híveinek száma, mint még soha a történelemben. Vajon tényleg komolyan azt gondolhatja valaki, hogy ez a folyamat éppen a karácsonyt hagyta volna érintetlenül?
I hate to break it to you, Mr. President, de akár Nyugaton, akár Keleten: a karácsony már csak a nép egy töredékének jelenti Jézus születésnapi buliját.
A többség számára talán soha nem is jelentette azt. Ez csak a cukormáz volt a felszínen már akkor is, amikor a téli napforduló pogány ünnepeit bekebelezte az egyház. Manapság pedig az ünnep a széles néptömegek számára elsősorban a vásárlásról, az ajándékozásról és az össznépi kollektív zabálásról szól. Ezt kiegészíti még néhány kultikus film rituális megtekintése, a reszkessetekbetörőktől az igazábólszerelemig. A keresztény mitológiát már régen lecserélte a hollywoodi mitológia. És minden korábbi hagyomány feloldódott már a nagy karácsonyi fogyasztási láz rózsaszín, kóla-ízű rágógumijában.
Az, hogy egy nem létező köztársaság teljesen érdektelen elnöke újévi beszéd helyett karácsonyi beszédet tartott, talán még inkább hozzájárul majd ennek az egykor szebb napokat látott hivatalnak az eljelentéktelenedéséhez. Mert, bár valamilyen számomra érthetetlen hagyomány-tiszteletből, az emberek tömegei szilveszter éjfélkor még mindig rákapcsolnak az M1-re himnuszt nézni meg elnökön röhögni – az ötvenedik karácsonyi bejgli után a kutya se kíváncsi Sulyok úr közhelyeire. ♂️
