Én tényleg nem vagyok haragtartó típus. Hiszek a megbocsátás erényében. Hiszek abban, hogy az embereknek kapnia kell második esélyt. Mégsem tudom gyakorolni a megbocsátás erényét, amikor Szájer József és Bese Gergő bejelentették: visszatérnek a közéletbe.
Azért nem, mert ezt zéró önreflexióval és felelősségvállalással teszik. Ott folytatnák, ahol abbahagyták. Szájer egyenesen bejelentette: SOHA nem akar többé beszélni arról a bizonyos botrányról. Most tényleg azt gondolja, hogy a jelenet, ami egy ország retinájába égett bele – ahogy mackóban csúszik le az ereszcsatornán, hátizsákjával, amiben sajtóértesülések szerint ekitablettákat találtak a rendőrök – egyszerűen elfelejtődik?
Kap a feneke alá egy saját intézetet, fizuval, kocsival, munkatársakkal. Az már a cinizmus csimborasszója, hogy az intézetet „Szabad Európa Intézetnek” fogják nevezni. Pff. És van pofája arról értekezni, hogy Európa erkölcsi válságban van. És majd pont ő vezeti ki a válságból, aki még a saját önismereti munkáját se kezdte el. Talán ezek után Bese atya is hamarosan elnyeri méltó helyét a gépezetben, mint buzgó kis csavar. Lehet, hogy létrehoznak neki egy „Erkölcsi Integritás Intézetet”.
A baj az, hogy se Szájer, se Bese el sem jutott odáig, hogy őszintén szembenéztek volna azzal, hogy valójában miben és hogyan is vétkeztek a köz ellen. Azt hiszik, hogy bűnük az, hogy meleg chemsex buliba jártak. Ezért kértek bocsánatot. Pedig nem ezért kellett volna bocsánatot kérniük! Sőt: ez egy szabad országban igazából nem kellene, hogy bárkire tartozzon rajtuk kívül. Az igazi bűnük az, hogy úgy jártak meleg szexbulikba, hogy közben egy a saját sorstársaikat és más kisebbségeket kirekesztő politikai hatalom szószólóivá váltak. De sajnos ők ezt bese látják.
Ehelyett folytatnák a szánalmas kis tudathasadásos életmódjukat úgy, ahogy eddig. Eljátszva a nyilvánosság előtt a konzervatív értékek védelmezőjét, buksisimire várva a holdudvartól. Nagyon sokat elmond erről az országról, hogy itt ezt meg is tehetik. Hiszen itt az ennél jóval nagyobb, történelmi bűnöket is szőnyeg alá söprik. A családokat generációk óta mérgező transzgenerációs traumákkal együtt.
Sajnos a katarzis megint elmarad.
