Borzasztó rossz irányt vett ez a mi kis magyar szappanoperánk. Vagy inkább úgy fogalmaznék: görcsösen próbálják nagyon rossz irányba terelni. Azok, akik évek, évtizedek óta folyamatosan tolják a nőellenes, a családi erőszakot „hisztinek” minősítő propagandát, és akik felelős pozícióból aktívan akadályozták, hogy Magyarországon hathatós védelmet kapjanak az áldozatok – éppen ők most a leghangosabbak.
Felfedezték magukban a jogvédő harcost. Hát jó mélyen el volt eddig temetve! És több mint érdekes, hogy éppen most, éppen ezt a pillanatot választotta, hogy előugorjon teljes vértezetben, mint Pallasz Athéné Zeusz koponyájából.
Pont most, amikor kiderült, hogy az igazságügyi (!) miniszter évekig a pofánkba hazudta, hogy jogállam van, miközben magánbeszélgetéseiben cinikusan elismerte, hogy a kormányzat közvetlenül manipulálja az igazságszolgáltatás munkáját. Hirtelen pont most jön elő ugyanazon miniszter azzal, hogy ő kérem családon belüli erőszak áldozata volt már évek óta.
Pont most, amikor éppen olyan tények kerültek napvilágra, amik mutatják, hogy miként is működnek a dolgok a kulisszák mögött ebben a mi köztársaság jellegét elveszített banánköztársaságunkban, hirtelen a családon belüli erőszak elleni harcossá lép elő még Bayer Zsolt is. Aszondja, hogy ők tudták, milyen gazember ez a Magyar Péter. Tíz éve!
Hm. Tudták, de nem tettek semmit. Ja, bocs, tettek: egymás után nevezték ki jól fizető pozíciókba. Akkor hogy is van ez? Mit mond ez el akkor róluk?
Fura dolgok ezek. Értem én, hogy mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy az emberek ne a valódi botránnyal foglalkozzanak. Hogy maffiaállamban élünk. Amit persze eddig is tudtunk, de ami fontos, hogy ezt most nem kisebb személy mondta ki, mint az igazságügyi (!) miniszter.
Értem én, hogy sietősen kellett valamit kifőzni a rogáni propaganda boszorkánykonyhájában. De mint a mondás tartja, a ki nagyon siet, később végzi dolgát. Elég nyersre és rágósra sikeredett ez a sztori, amit most a szánkba akarnak rágni. Én biztos nem eszem meg, mert megfeküdné a gyomromat.
Amit viszont nagyon szeretnék látni, hogy Magyarország végre olyan hely lenne, ahol a törvény nem csak a döbrögit meg a kólát védi. Ahol az áldozatok, legyenek akár hajléktalanok vagy miniszterek, legyenek akár a családon belüli, akár az állami erőszak áldozatai, védelmet kapnak. Ahol a dolgoknak van következménye. Ahol nem hazudnak bele folyamatosan a pofádba a saját adóforintjaidból fizetett emberek. Tudom, álmodozó vagyok. Túl sokat szeretnék. De talán nem vagyok egyedül.
