Vajon van a viszketésnél kí­nzóbb érzés – és van gyönyörtelibb érzés annál, mint amikor megvakarjuk a viszketés helyét? A viszketésnek állí­tólag van evolúciós haszna – segí­t eltávolí­tani a rovarokat, a halott hámsejteket stb. Tudjuk, hogy mi a neurológiai háttere, milyen receptorok aktiválódnak és hogyan. Mégis, a legtöbbször a viszketés egy olyan erőteljes automatizmus, ami elviselhetetlenül üresnek és értelmetlennek tűnik. Lehet, hogy tetves őseinkkel ellentétben nekünk már semmilyen kézzelfogható okunk nincs rá, hogy vakarózzunk. Nem kell hozzá semmilyen fizikai inger, kiütés, csí­pés. Mégis. Teljesen rögeszmésen el tud uralkodni az elménken az élmény, hogy valamink viszket. Valósággal letaglóz. Rémisztő erővel szorí­tja háttérbe minden józan megfontolásunkat. Az előbb még a tudatunk előterében lévő gondolatok, érzések lekerülnek a napirendről – minden idegszálunk megfeszül, csak hogy kielégí­tsük a kényszert, hogy megvakarjuk. És ha megtesszük, felszabadulnak az örömhormonok. Legalábbis pár pillanatig. A dráma leül, a szenvedélyek lecsillapodnak. A tengeri vihar hirtelen lágy déli szellővé szelí­dül. Aztán rájövünk arra is, hogy amit tengeri viharnak hittünk, az vihar volt egy pohár ví­zben. Semmi. És mi ott maradunk, értetlenül: mi a franc volt ez? A viszketés „zavaró érzés”, mondják. Valóban az. De vajon nem az egész létezésünk kielégületlen, üres, kényszeres sóvárgásai tárulnak fel előttünk, ha megfigyeljük magunkat egy ártatlan kis viszketés közben? A viszketés közben te úgy határozod meg önmagad, mint az ember, akinek viszket. Olyan, mintha mi magunk válnánk viszketéssé. Azonosulunk vele. A szenvedés ebből fakad. Az egész életünk tele van üres, lélektelen viszketésekkel, amelyek olyan iszonyú gravitációs erővel képesek bennünket húzni, vonzani, kényszerí­teni, hogy megvakarjuk őket. És mikor megtörténik, akkor ideig-óriáig jó – hogy aztán kiábrándulást, ürességet hagyjanak maguk után. Ha ellenük feszülsz, ha tagadod őket, ha próbálsz nem tudomást venni róluk – akkor éppúgy máris vesztettél, mintha teljesen elmerülnél bennük. De ha figyeled magad, érdekes tapasztalatokra tehetsz szert. Még akkor is, ha képtelen vagy ellenállni a kényszernek, hogy vakarózz. Megsejted, hogy a viszketés nem te vagy. (notes to myself)