Mit kellene tennem? Mihez kezdjek?
Ezek a kérdések talán nap mint nap felmerülnek bennünk. Főleg, ha valami bosszantó, rossz dolog történik velünk.
De vajon tényleg ezek a legfontosabb kérdések? Vajon hogyan várhatjuk, hogy választ találjunk ezekre anélkül, hogy meg tudnánk válaszolni egy fontosabb kérdést: ki vagyok én?
A középkori misztikus, Eckhart mester (nem összetévesztendő Eckhart Tolléval), rámutatott arra, hogy amennyiben a „ki vagyok én” kérdést megválaszoljuk, akkor a „mit kell tennem” kérdésre magunktól is megtaláljuk a választ.
„Az embereknek nem kellene annyit aggódniuk amiatt, hogy mit tesznek, sokkal inkább amiatt, hogy mik is ők,” írja. Nem a tetteink tesznek minket szentekké, hanem a jó tetteink születnek abból, ha megtaláltuk önmagunkban azt, ami jó.
Ha pusztán félelemből, a tekintély tiszteletéből vagy külső normakövetésből teszel valamit, amiről azt gondolod, hogy jó, az nem tesz szabaddá. Ha közben hibásnak, selejtesnek, rossznak gondolod magad, és a tetteiddel próbálsz mássá válni, mint aki vagy, hogy elkerüld az ítéletet, a büntetést, a szégyent, az nem visz sehová.
A szépség, a jóság, a szeretet – ott van önmagadban. Nem kell mássá válnod, csak feltárnod azt, ami már benned van. Csak eltakarja a sok, a túlélés, a megfelelés miatt rárakott kacat, álarc. Elhallgattatja az elme önbecsapó litániái által keltett zaj. Elvakítja a menekülő élvezetek villódzó, üres neonfénye. De attól még ott van, a középpont nyugodt, mozdulatlan csendjében. Várja, hogy felfedezd.
(notes to myself)
