Égő csillagok serege az éjben a távoli égen, Néma csillagok jegesen forgók a messzeségben, Kitépitek szí­veinkből az eltűnt tegnapokat, Belevettek minket a nem kért holnapokba, És mi sí­runk és minden jajunk felétek hasztalan. Mivel kell: követünk titeket tétlen karokkal Szemünket égő, de keserű tüzetek felé fordí­tva. Hidegen hagy titeket minden lenti fádalom. Elnémulunk és botladozva járunk az úton. Szí­vünkben hirtelen isteni tüzük ott van. Simone Weil, A csillagok (ford. Pilinszky János) kép: Feilvan (esti versek a drogriporterrel)