Égő csillagok serege az éjben a távoli égen,
Néma csillagok jegesen forgók a messzeségben,
Kitépitek szíveinkből az eltűnt tegnapokat,
Belevettek minket a nem kért holnapokba,
És mi sírunk és minden jajunk felétek hasztalan.
Mivel kell: követünk titeket tétlen karokkal
Szemünket égő, de keserű tüzetek felé fordítva.
Hidegen hagy titeket minden lenti fádalom.
Elnémulunk és botladozva járunk az úton.
Szívünkben hirtelen isteni tüzük ott van.
Simone Weil, A csillagok (ford. Pilinszky János)
kép: Feilvan
(esti versek a drogriporterrel)
