Hüllőagyak irányí­tják a világot. No nem gyí­klények, mint egyes konteós idióták hiszik: a hüllőagy mindannyiunkban ott van. Agyunk legősibb részét képezi. Mindig dualizmusban, kettősségben képes gondolkodni: csak győztest és vesztest, ragadozót és zsákmányt, erőszakot és meghunyászkodást ismer. Mindent vagy semmit. Az élet a hüllőagy szerint: macsó, páváskodó pártriárkák versengése a nagyobb hatalomért, a több nőstény fölötti ellenőrzését, a menőbb kocsiért. Mindig többet, mindig nagyobbat. A hüllőagy megszállotja a kisebbrendűség-tudat által fűtött nagyságnak. Akár terepjáróról, akár területről, akár demográfiáról, akár rakétáról van szó: a lényeg, hogy neki legyen nagyobb. Make America Great Again. Magyarország jobban teljesí­t. Szereti nézegetni magát a tükörben: „hozzám szóltál? Hozzám? Megütlek kxcsög!” A jelszó: a Család. A család az szent – mármint mindig az övé. A család nevében lehet lopni, csalni, rabolni. De persze közben a családját éppúgy kizsákmányolja, elhanyagolja és abúzálja a család feje, mint mindenki mást. „Gyerek, asszony verve jó.” Egész országok, egész egyházak működnek úgy, mint egy nagy diszfunkcionális család, az abúzus melegágya. A hüllőagy szereti erővel megoldani a problémákat. Militarizálni, rendőrállamot épí­teni. Ösztönös gyanakvással viseltet a szaktudás iránt: szemüveges intellektuálisok ármánya. „A szegényeket segí­teni? Pfff… Bxzi vagy? Oda köll ütni, oszt kuss lesz.” Az egész emberiség jelenlegi válsága mögött mindenhol ott látjuk a hüllőagyakat. Ahogy a törékeny férfiasságukat veszélyben érezve összefeszülnek. Ahogy önelégülten vigyorogva, falkába gyűlve félemlí­tik meg a náluk gyengébbet. Ahogy melldöngetve gerjesztik a saját törzsi hübriszüket. Ahogy csoportos erőszakot követnek el a bolygó ökoszféráján, könyörtelenül kizsákmányolva az utolsó csepp erőforrást is, csak hogy nekik legyen a nagyobb. Autó, felhőkarcoló, jacht. A hüllőagyak kérkedése, erőszakoskodása, bántalmazása mögött valójában mindig ott van egy rémült, becsapott, elhagyatott kisfiú, akiknek elvették a játékmaciját. Akit megaláztak, megvertek, magára hagytak. Aki bizonyí­tani akarja apunak/anyunak, hogy deigenis ő méltó a figyelemre, tiszteletre. Aki csak a bántás nyelvén tanult meg kommunikálni. A hüllőagyakat nem győzhetjük le a saját pályájukon. Erőszakkal, megalázással, kirekesztéssel. Ha az emberiség valaha megszabadul a hüllőagyak rémuralmától, akkor az a tudáson, az együttérzésen, a szolidaritáson, a kreativitáson és az együttműködésen keresztül fog megvalósulni. Annyira több van bennünk – annyia többre vagyunk hivatottak, mi, emberek.