Vannak, akik a nagy, végső háborúra készülnek. Az apokalipszisre, amikor a jók leszámolnak a gonoszokkal. A gonoszokat összegyűjtik és megsemmisítik, és csak a jók maradnak – és akkor majd eljön az ezeréves boldogság.
„Ó bárcsak ilyen egyszerű is lenne!” – kiált fel Szolzsenyicin. „Bárcsak lennének gonosz emberek, akik alattomosan csak gonosztetteket követnek el, és csak arra lenne szükség, hogy elkülönítsük őket tőlünk és elpusztítsuk mindet. De a jót és a gonoszt elválasztó vonal minden egyes emberi lény szívében húzódik. És ki képes vajon a saját szívének egy darabját elpusztítani?”
Valójában az emberiség jövője nem úgy biztosítható, hogy felosztjuk jókra (mi) és gonoszokra (ők).
Mi több, többnyire azok követik el a legnagyobb gaztetteket a történelemben, akik saját magukat jónak, tisztának, különbnek tartják, és gonoszként különböztetik meg, rekesztik ki embertársaik másik csoportját. A faji, erkölcsi, vallási, nemzeti stb. tisztaság megszállottjaitól ments meg minket, Uram!
Az igazi küzdelem nem jók és gonoszok, angyalok és démonok között zajlik az ég monumentális színpadán – hanem az emberi szívek mikrokozmoszában. És nem is egy mindent-vagy-semmit küzdelem ez két örök pólus között, inkább felfedezés. A saját árnyékunk küzdelmes felfedezése.
(notes to myself)
kép: Pieter Bruegel
