Novák Előd szerint a homoszexualitás „szexuális deviancia természetellenes, biológiai zsákutca”, amely a drogokhoz hasonlóan „ideig-óráig szerezhet örömet egyeseknek, de tartós boldogságot széles körben semmi esetre sem”. Nos, a homoszexualitás egy evolúciós úton kialakult természetes jelenség, ami generációk millióin keresztül öröklődött át. Ellenben ez nem mondható el arról a korlátozott, begyepesedett agyú homofóbiáról, amit Előd képvisel. Ami egy nagyon is dekadens civilizációs zsákutca. Arról lehet vitatkozni, hogy vajon a szexualitás, akár hetero, akár homo, vajon képes-e önmagában bárkinek tartós boldogságot szerezni – csak éppen senki nem is állí­totta ezt. A szexualitás fontos, de nem lehet az eltérő szexuális orientációjú emberek életét, párkapcsolatait a szexualitásra leredukálni. Mint ahogy a heteró párokét sem. Hogy kit mi tesz tartósan boldoggá, azt nem lehet általánosí­tani és előí­rni. Az viszont nyilvánvalóan a boldogtalanság receptje, ha az állam ezt megpróbálja megtenni. Elég rossz történelmi emlékeket idéz fel. És bár a szexualitás válhat függőséggé, de erről éppúgy nem önmagában a szex tehet, mint ahogy a drogfüggőséget sem a drog okozza önmagában. Az embereket az teszi boldogtalanná, ha elszigetelődnek a saját hiteles énjünktől – és hamis éneket kell épí­tgetniük. Ha hazugságban, tagadásban kell élniük. Ha nem érzik magukat megbecsülve, szeretve. És mind a drog-, mind a szexfüggőség mögött gyakran ott van a feldolgozatlan trauma, és ott a megbélyegzés, a szégyen, ami bezár és kirekeszt az életből. És mindazok a politikák, amik ezt erősí­tik, azok zsákutcába vezetik a társadalmat. Végül egy baráti tanács Elődnek: a különféle kisebbségi csoportokkal szembeni félelem- és gyűlöletkeltés lehet, hogy jól fizet manapság, és „ideig-óráig örömet szerezhet egyeseknek”, de hidd el, hogy „tartós boldogságot széles körben semmi esetre sem”. Inkább keresd a saját boldogságodat, szeresd a saját szeretteidet ahelyett, hogy másoknak próbálod előí­rni, hogyan éljenek, kit szeressenek!