Mircea Eliade, a román összehasonlító valláskutató írja le a Kozmikus Hegy szimbólumát, ami nagyon sok nép mitológiájában megtalálható. A hegy csúcsa nem csak a legmagasabb pont, az ég és a föld találkozása – de egyben mindig a világ középpontja, az idők kezdete, a születés helye is. A hegyek megmászása a saját gyökereinkhez, az Eredethez való visszatérést is jelképezi.
Platón óta sokan leírták, hogy minden valódi tudás egyben emlékezés is valamire, amit elfelejtettünk. Ami lent van, az elfelejti azt, ami fent van. És valóban, fizikai értelemben is: a nagyvárosok nyüzsgő hangyabolyában az ember perspektívái szűkössé, tudata behatárolttá válik. Könnyű szem elől téveszteni az igazán fontos dolgokat. Ahogy az ember felemelkedik a komor, gyakran embertpróbáló magasságokba, a perspektívái kitágulnak.
Az ember kora reggel szétnéz a hegyekben. És ha figyel, ha jelen van: akkor emlékezik, hogy milyen is a világ valójában. Végtelen, tágas és befogadó. Emlékezik, hogy ki is ő valójában ebben a világban: átutazó és felfedező.
(notes to myself)
