„Jaj de beteg világ”, ahol egy csövesnek „meg kell hallgatni a hazugságait”, írja egy olvasó.
Az első részében egyet értek. Ez egy beteg világ.
Beteg egy világ, ahol az emberek egy szűk csoportja mérhetetlen ingatlanvagyont halmoz fel, miközben tömegek alszanak az utcán.
Beteg világ, ahol a választott képviselőink csak az előbbi csoportot képviselik, miközben magasról tesznek az utcán élőkre.
Beteg világ, ahol ennyi ember sorsa már születéskor megpecsételődik azzal, hogy valami gettóba születik, esetleg intézetben nő fel, szülők nélkül.
Beteg világ, ahol ennyi ember már kisgyerekként olyan dózist kap abúzusból, elhanyagolásból, szeretethiányból, aminek a keresztjét egész életében cipelheti a vállán.
Beteg világ, ahol tömegeket zárunk a börtönbe, akik egy kis támogatással, emberséggel hasznos tagjai lehetnének a társadalomnak.
Beteg világ, ahol a vallás ridegen pompázó márványfalak közötti gépies szertartásokká vált, miközben megtagadjuk a közösséget az elesettekkel.
Beteg világ, ahol a pedagógust és a különböző segítő szakmákat jóval kevesebbre becsülik, mint a rendőrt, és az utóbbival kívánják megoldani a bonyolult társadalmi problémákat.
Beteg világ, ahol már arról is lemondtunk, hogy ez másként legyen, és inkább konzerváljuk a leszakadást ahelyett, hogy serkentenénk a mobilitást.
Beteg világ, ahol nem emelünk szót az ellen, amikor a szemünk előtt hordják szét a közvagyont rabló öltönyösök, de lehurrogjuk, aki többet költene jóléti kiadásokra.
Beteg egy világ, ahol érdem szapulni azt, aki bajba kerül, de aki együttérez az otthontalanokkal, az rághatja szégyenében ökleit.
Ez egy igen igen beteg világ.
