„Egy lelki összeomlás nem egyszerűen egy véletlenszerű megőrülés vagy működési zavar; egy nagyon is valóságos – bár nem túl világos – kifejeződése az egészség és önismeret keresésének. Nem más, mint az elménk egy részének törekvése arra, hogy az elménk másik részét olyan gyarapodásra, önmegértésre és fejlődésre kényszerí­tse, amit az eddig elutasí­tott. Paradox módon az összeomlás egy törekvés arra, hogy jól legyünk – hogy igazán jól legyünk – azon az áron, hogy először keresztüljutunk a rosszulét állomásán … Egy lelki összeomlás közepette gyakran elgondlkodunk, hogy vajon megőrültünk-e. De nem őrültünk meg. Bár kétségtelenül furán viselkedünk, a nyugtalanság alatt valójában egy rejtett, mégis logikus kutatást folytatunk az egészség után. Nem váltunk beteggé; hiszen már eddig is betegek voltunk. A krí­zisünk, amennyiben keresztül tudunk rajta hatolni, egy kí­sérlet arra, hogy kimozdí­tson minket egy mérgező nyugalmi állapotból. Valójában nem más, mint egy kitartó törekvés az életünk újraépí­tésére, hitelesebb és őszintébb alapokon. A maga idő- és pánikszerű módján az önismeret utáni kutatásunk részét képezi.” Alain de Botton Segí­tőhelyek, ahová a függőséggel kapcsolatos problémákkal lehet fordulni: https://drogriporter.hu/segitseg/ kép: hejhell