„A gyermek élete szent és sérthetetlen” – jelentette ki az ország miniszterelnöke. „Magyarországon lesz Európa legszigorúbb gyermekvédelmi rendszere!” – tette hozzá. Mégis, a Fidesz tegnap még csak vitára sem méltatta a hazai nevelőszülői rendszer átalakításáról szóló törvényjavaslatot a parlamentben. Lesöpörte.
Nos, kérdem én, ha a kormány oly nagy becsben tartja a gyermekek védelmét, akkor hogyan lehetséges, hogy vitára sem méltatja éppen a gyermekvédelmi rendszer átalakítását? Miközben 13 éves kormányzása után ez a magyar gyermekvédelmi rendszer ezer sebtől vérzik, ha közelebbről megnézzük. És éppen a legveszélyeztetettebb, leghátrányosabb helyzetű gyermekek kapják a legkevesebb védelmet.
Hogy aztán bőséges utánpótlást nyújtsanak az utcán otthontalanul és elveszetten kóborló, ezernyi függőségtől és népbetegségtől kínzott, börtönbe ki-be járó páriák tömegének. Akik belemerevednek a gyermekkori traumák által rájuk kényszerített torz túlélési pózokba. Akik bántást kaptak és bántani tanultak – szeretni, szeretve lenni nem.
Hogy lehet, hogy a gyermekvédelmi rendszer jelenleg olyan módon működik Magyarországon, amit egy szakember „rendszerszintű gyermekbántalmazásként” aposztrofált?
Hogy lehet, hogy a családi pótlék évek óta nem változott?
Hogy lehet, hogy mintegy 2 ezer nevelőszülő hiányzik jelenleg is a rendszerből?
Hogy lehet, hogy a meglévő nevelőszülők egy része teljesen alkalmatlan? Hogy csak egy 60 órás gyorstalpalót kell elvégeznie valakinek ahhoz, hogy nevelőszülő legyen?
Hogy lehet, hogy az állam cinikusan tűri, hogy „megélhetési nevelőszülők” borzalmas körülmények között neveljenek súlyosan traumatizált gyermekeket?
Hogy lehet, hogy a gyermekvédelmi civil szervezetek nem kapják meg a munkájukhoz ugyanazt a támogatást, mint az egyházi szervezetek?
És hogy lehet, hogy miközben a kormánypolitikusok folyamatosan a gyermekek szexuális abúzusa miatt rettegnek, becsukják a szemüket az egyházi intézményekben előforduló abúzusok előtt?
Vajon véletlen, hogy sorra kerülnek napvilágra a rettenesnél rettenetesebb esetek? Vajon véletlenül fordulhatott elő, hogy az elmúlt hónapokban három nevelőszülőknél élő kisfiú is szörnyű körülmények között, elhanyagolva, bántalmazva veszítette életét?
Vajon az ő életük nem szent és sérthetetlen? Miközben a nemlétező „gender propaganda” miatt kergeti hisztériába a közvéleményt, mit tesz a miniszterelnök 13 évnyi kormányzás után azért, hogy Magyarország gyermekvédelmi rendszere ne omoljon össze? Vajon mikor fog a családok védelmének hangzatos jelszava többről szólni, mint néhány kiváltságos család zsebének degeszre töméséről, miközben a legrászorultabb családoknak morzsákat hintenek csupán?
(kényelmetlen költői kérdések a Drogriporteren)
