Beszámoltam róla korábban, hogy az elmúlt évben voltak nehéz pillanatok az életemben. És mégis: ez az év tartogatta az egyik legörömtelibb ajándékot is a számomra. Apa leszek. Amikor ezt leí­rom, a 20. hétben, még mindig olyan, mintha nem is rólam szólna. És tudom, lesz majd idő, amikor teljesen természetessé válik az apaság. Mint a lélegzetvétel. Kislányom, te, aki még meg sem születtél: már most hihetetlenül hálás vagyok érted! Vajon jó szülő leszek? Máté Gábor, mentorom és barátom, azzal fogadta a hí­rt: „csupa jó, ha több Sárosi lesz a világban.” De bevallom, vannak kétségeim is. Ami persze egészséges. Lesznek kemény pillanatok, amik próbára tesznek majd. Lehet, hogy lesznek pillanatok, amikor elküldesz majd a francba. Nincsenek illúzióim: nem leszek tökéletes szülő. Mi több, tudom, hogy a görcsös igyekezet, hogy tökéletes szülővé váljak, csak ártana a lányomnak. Elegendő, ha elég jó szülő leszek. A legtöbb, amit remélek, amit adhatok: hogy jelen leszek az életedben, hogy érzelmileg hozzáférhető leszek, hogy számí­thatsz rám. Ez a feladatom, nem is kevés. És ez is több, mint ami nagyon sok gyermeknek kijut Magyarországon, akik kevésbé kiváltságosak. Akik szeretetnélküli, bántalmazó környezetbe születnek. Akiket magukra hagynak a szüleik, mert nem képesek őket ellátni. Vagy mert magával ragadja őket valamilyen önpusztí­tó szenvedély. Vagy maguk sem tanultak meg soha szeretni és gondoskodni. Akiket cserben hagy az állam, miközben fantomellenségekkel harcol. Rengeteg cikk szól arról, hogy a várandós kismamák mit egyenek és mit ne egyenek, mit vegyenek és mit ne vegyenek. Mit vigyenek és ne vigyenek be a szervezetükbe. De arról is legalább annyit kellene beszélni, hogyan kezdjünk ráhangolódni a gyermekre már a várandósság hónapjaiban. Van-e olyan, akivel a kismama beszélhet a stresszről, a szorongásról. Nem kí­nozza-e, hogy életszerűtlen elvárásoknak próbál megfelelni. Rá tud-e hangolódni érzelmileg a gyermekére. A kicsi csak akkor érzi magát szeretve és biztonságban, ha az anyja is. Ezért amióta tudok rólad, minden nap megpuszilgatlak anyukád hasán keresztül, és elmondom: szeretlek és biztonságban vagy. Már azelőtt is beszéltem hozzád, hogy egyáltalán lett volna füled, hogy meghalld. Mert hiszek benne, hogy ha a szavak értelme nem is, de a szeretet eljut hozzád. Anyukádon keresztül. És valahol ez a legfontosabb. Szeretetbe és biztonságba érkezni erre a világra. (notes to my daughter)