Néha eltűnődöm, milyen egyszerű dolgom is lenne, ha a magyar komment-szekció B-közepét szolgálnám ki az í­rásaimmal. Ha együtt bégetnék a nyájjal. Ha megerősí­teném, és nem megkérdőjelezném az előí­téleteiket és kényelmes prekoncepcióikat a valóságról. Úgy kell neki, minek drogozott! Minek vett fel miniszoknyát, csodálkozik, ha megerőszakolták? Én nem vagyok homofób, de… És a többi. Bizonyára ennél jóval nagyobb olvasótábort szedhetnék össze, és szép jövedelmet szerezhetnék bérhörgős vagy bérrettegős cikkek gyártásával a NER-médiában. De sajnos arra adtam a fejem, hogy őszintén megí­rom a véleményem. És ezt teszem most ezzel a Rammstein üggyel is. A zenekar énekesét azzal vádolták meg, hogy szisztematikusan válogatott ki lányokat privát bulikra, ahol leitatták/bedrogozták őket, majd az énekes szexuálisan közeledett hozzájuk. A magyar kommentelők népbí­róságai máris meghozták az í­téletet: pénz- és figyeleméhes ribancok alaptalanul vádaskodnak szegény Till-el szemben, csak hogy öt perc hí­rnévhez jussanak a médiában. Egyébként is, minek mentek oda? Mindenki tudja, hogy az ilyen backstage-bulikban mi történik. A tigrisnek nem lehet megmondani, hogy ne ragadozzon. Egyébként is hazug frigid picsák, akiket igazából az zavar, hogy nem dugták meg őket. A Nap süt, a szél fúj, a rocksztár meg kihasználja a nőket, lapozzunk. Nagy vonalakban ez az agyonlájkolt érvelés fősodra a Facebookon. Hogy egyébként az érvelők gyakran saját maguknak is ellentmondanak, és az érveik egymást cáfolják, az mindegy. A logika nem erősségük. A lényeg: betonba döngölni, szétalázni azokat a fiatal nőket, akik előálltak ezekkel a történetekkel. A hajmeresztő egyébként az, hogy a női kommentelők többsége egy irinyópirinyóval sem szolidárisabb. Sőt, mintha méginkább alátennének, mintha méginkább szeretnék bizonyí­tani, hogy ők nem olyan nők. Ők nem „frigid feminista picsák”, mint ezek. Ők méltók a férfitársadalom elismerésére és lájkjaira. Na most amikor hí­res emberekről van szó, akkor én is óvatosan bánok a hasonló vádakkal. Igen, előfordul, hogy hamisan vádolnak meg valakit, kártérí­tési pénzben reménykedve. Ráadásul az ún. randi-erőszak drogok alkalmazásával kapcsolatban nekem is vannak fenntartásaim: a kutatások szerint a hasonló esetekben ritkán lehetett utólagos toxikológiai vizsgálattal a vérből kimutatni mást, mint temérdek alkohol fogyasztását. És könnyebb a túlzott alkohol-fogyasztás helyett valami rejtélyes italba csempészett szert vádolni. De ha valaki alaposan utána olvas a vádaknak, itt bizony nem egy vagy két elszigetelt vádaskodóról van szó. Az első í­r nő beszámolóját később még tucatnyi hasonló beszámolóval sikerült alátámasztani. Ezek a beszámolók konzekvens és koherens történetet adnak elő. Mindegyik arról szól, hogy beszervezték őket a privát buliba, ahol italt kí­náltak nekik, amitől az éjszaka egy része = képszakadás. És a lényeg az volt, hogy lefeküdjenek az énekessel. Hogy mindegyik hazudna, én azt elég hihetetlennek tartom. Ráadásul ha már kitalált vádakról van szó, akkor vajon miért nem rögtön nemi erőszakkal vádolták meg Tillt? Hiszen az í­r nő határozottan kijelentette, hogy Till nem akarta megerőszakolni, „csak” éppen dühösen távozott, amikor ő kijelentette, hogy nem akar vele szexelni. Miközben egyébként a nőnek korábban megí­gérték, hogy egyáltalán nem szex céljából akar vele megismerkedni a sztár. „Most vót erőszak vagy nem vót? Akkor meg minek pampog itt?” – kérdezik sokan. Hát szerintem meg nagyon nincs rendben ez a történet í­gy sem. Nagyon nincs rendben, hogy tucatnyi nő állt elő azzal, hogy szabályosan toborozták és vezették félre őket, hogy bódult húsként szolgálják ki Till szexuális étvágyát. Buta és naiv lányok? Minek mentek oda? Hát azt gondolták, hogy érdekesek lehetnek anélkül is, hogy meg akarnák őket dugni? Igen vazze, pontosan: ezek a „buta” és „naiv” lányok már csak ilyenek. Még nem feltétlenül találkoztak a világ gonoszságával és könyörtelenségével. Minő „naivitás”: azt képzelik, hogy érdekesek, különlegesek lehetnek anélkül is, hogy valaki meg akarná őket dugni. Azt hitték, hogy az általuk rajongva szeretett banda és énekese szeretne velük elbeszélgetni, szeretne velük együtt bulizni. Tényleg azt hitték, hogy egy olyan faszi, aki a nagypapájuk lehetne, csak nem akarja leitatni/bedrogozni őket, hogy később rájuk másszon. Annyira hihetetlen ez? Tényleg bennük van a hiba, mert jóhiszeműséget feltételeztek? Tényleg ennyire becsüljük a fiatal nőket, hogy semmi másra nem jók, csak friss húsnak? Hogy „naivul” azt hiszik, lehetnek törzsrajongók anélkül is, hogy szexjátékszerré válnának? Mit árul el ez vajon azokról a meglett családapákról és családanyákról, akik most hörögve ribancoznak a facebook kommentekben? Vajon ha a saját lányukról lenne szó, akkor is lekurváznák őket? És tényleg az a normális, hogy egy 60 éves pacák 20 év körüli csajokat gyűjt be magának a rajongóiból, mint valami háremet, akiket kedvére használhat? Tényleg az a normális, hogy ha egy fiatal nő elmegy egy koncertre, akkor ott szabad préda lesz? Ez a fene nagy normalitás, amit meg akarunk védeni itt Ejrópa közepén? Aki azt képzeli, hogy egy nő ilyen módon akar népszerűségre szert tenni, annak fogalma sincsen arról, hogy mivel jár egy ilyen bejelentés. Hogy micsoda bátorságra van ahhoz szükség, hogy felszólaljon. Hogy mennyi rosszindulatú gyanúsí­tgatással kell majd szembenéznie, ráadásul számolnia kell azzal, hogy a megvádolt hí­resség/hatalmasság majd ügyvédek hadát fizeti meg azért, hogy szarrá perelje (ez úgy tűnik, most is megtörtént, a Rammstein énekese ügyvédet fogadott és perel). Ha valaki tényleg elhiszi, hogy ez akkora „buli”, hát abban tényleg szemernyi képesség sincsen arra, hogy valaki más cipőjébe képzelje magát. Nem lehet esetleg, hogy a társadalom „normáival” van a baj? Hogy egy picit nekünk kellene magunkba néznünk, és felülvizsgálnunk azt, hogy milyen elnézőek vagyunk az ilyen nárcisztikus, agyonrajongott, kiöregedett bikákkal, akik a hí­rnévvel együtt szerzett jognak érzik, hogy futószalagon szállí­tsák nekik a fiatal húst? Mint valami feudális földesúr az első éjszaka jogát. Bevallom, régebben én is azok közé tartoztam, akik fanyalogtak volna a hasonló vádak hallatán. Nekem is kőkorszaki nézeteim voltak a fiatal nőkről. Én is a cinikusan összekacsintós férfitársadalomba szocializálódtam. Voltak olyan nézeteim, viselkedéseim, amiket ma már szégyellek. Bizonyára ma sem vagyok tökéletes. De változtam és változom. Nyitottabb lettem. És ehhez szükség volt azokra a bátor nőkre, akik kiálltak a nyilvánosság elé, és elmondták a történeteiket. Akik nem hagyták magukat. Akik rádöbbentettek arra, hogy a kiváltságok felülről láthatatlanok. Akik megértették velem, hogy milyen sérülést és szenvedést tud okozni egy férfi pusztán azzal is, ha csak a farkával gondolkodik a feje helyett.