Az önismereti utazás rogers-i paradoxona: el akarsz jutni A-ból B-be. Meg akarsz változni, valaki mássá. Aztán rájössz, hogy jó helyen vagy A-ban, és elfogadod magad pontosan olyannak, amilyen vagy. És ez az elfogadás az, ami elindí­tja a változást. Megynyitja az utat nem csak B-be, de egy olyan C-be, meg D-be, amiről nem is álmodtál – de a lényeg, hogy megtanulsz otthon lenni abban, amiben vagy. És rájössz, hogy a legtöbb dolgod éppen azzal a részeddel van, ami folyamatosan, görcsösen meg akar javí­tani, mint egy elromlott játékszert. Ami próbál képzelt elvárásokhoz igazí­tani, hogy elfogadást csikarjon ki a világból. Kikapcsolni nem tudod: az is részed. Megvan a szerepe. De megtanulsz együtt élni vele, és ezzel elveszti delejes egyeduralmát feletted. Az elfogadás nem tespedés – hanem a változás motorja. (notes to myself)