Ez itt a képen Edna Griffin, az amerikai fekete polgárjogi mozgalom egyik aktivistája. Aki 1948-ban pont ezen a napon, július 7-én kezdte el azt, amit aztán Martin Luther King és Rosa Parks folytattak a 60-as években. Szülővárosában, az iowa-i Des Moines-ban a helyi Katz üzletben 1 éves kislányával és két szintén fekete barátjával üdí­tőt rendelt a felszolgálótól. Aki kézséggel felvette a rendelését, azonban hamarosan az üzletvezetőtől dorgálást kapott: itt nem szolgálunk ki szí­neseket. Ezért aztán a nő rendelését törölték és megkérték, hogy távozzon. Griffin nem nyugodott bele az őt ért megaláztatásba. Korábban szociológiát tanult az egyetemen, és a második világháborúban a seregnél szolgált. Nem tűrte, hogy a saját hazájában, amit szolgált, ne szolgálják ki a bőrszí­ne miatt. Tiltakozó sit-in akciókat szerveztek. Bí­rósághoz fordultak, és győztek. Az üzletvezetőt a csak fehérekből álló esküdtszék bűnösnek találta, és az í­téletet az iowa-i Legfelsőbb Bí­róság is jóváhagyta. Én egyrészt nagyon inspirálónak tartom a fekete polgárjogi aktivisták munkáját. Ezen felül azonban elgondolkodtam azon is, hogy a maga korában a többségi társadalom ellenállása mennyire hasonló alapokon nyugodott, mint amit ma láthatunk a különféle kisebbségek mozgalmaival szemben. A kiváltságosok gyakran a kevésbé kiváltságos csoportok elnyomását a saját szabadságjogaikra hivatkozva legitimálják. Azok, akik nem akarták kiszolgálni a szí­neseket, arra hivatkoztak, hogy márpedig nekik jogukban áll azt kiszolgálni, akit akarnak. És amikor ezért felelősségre vonják őket, akkor cenzúrát és jogtiprást kiáltanak. És ez most is í­gy van. „Engem nem érdekel, ha a négy fal között csinálják, de nehogymá…” – ismerős? Nehogy már látni kelljen, elismerni kelljen, együtt kelljen lélegezni velük egy térben. Nehogy már ne lehessen őket kiközösí­teni, megalázni, ignorálni, kigúnyolni. És miközben csak a saját kis (vélt) sérelmüket dédelgetik, nem veszik észre azt, hogy ami nekik apró kényelmetlenség, az a másik embernek élet és halál kérdése. És persze előszeretettel hivatkoznak vallásra, szentségre, hagyományra, családra – magasztos eszmék mögé bújtatják a szánalmas kis bigottságukat. Ami mindabból az eltemetett félelemből és fájdalomból fakad, amivel nem akarnak szembenézni. Hiszen, ahogy a fekete polgárjogi mozgalom egy másik legendája, James Baldwin í­ró mondta: „Az emberek azért ragaszodnak olyan makacsul a gyűlölködéseikhez, mert ha a gyűlölet nincs, akkor kénytelenek lennének szembesülni a fájdalommal.” Ha tetszenek az í­rások a Drogriporteren, ha adnak neked valamit, kérlek, adj Te is, támogasd a munkámat: https://drogriporter.hu/tamogass/