Ez itt a képen Edna Griffin, az amerikai fekete polgárjogi mozgalom egyik aktivistája. Aki 1948-ban pont ezen a napon, július 7-én kezdte el azt, amit aztán Martin Luther King és Rosa Parks folytattak a 60-as években.
Szülővárosában, az iowa-i Des Moines-ban a helyi Katz üzletben 1 éves kislányával és két szintén fekete barátjával üdítőt rendelt a felszolgálótól. Aki kézséggel felvette a rendelését, azonban hamarosan az üzletvezetőtől dorgálást kapott: itt nem szolgálunk ki színeseket. Ezért aztán a nő rendelését törölték és megkérték, hogy távozzon.
Griffin nem nyugodott bele az őt ért megaláztatásba. Korábban szociológiát tanult az egyetemen, és a második világháborúban a seregnél szolgált. Nem tűrte, hogy a saját hazájában, amit szolgált, ne szolgálják ki a bőrszíne miatt.
Tiltakozó sit-in akciókat szerveztek. Bírósághoz fordultak, és győztek. Az üzletvezetőt a csak fehérekből álló esküdtszék bűnösnek találta, és az ítéletet az iowa-i Legfelsőbb Bíróság is jóváhagyta.
Én egyrészt nagyon inspirálónak tartom a fekete polgárjogi aktivisták munkáját. Ezen felül azonban elgondolkodtam azon is, hogy a maga korában a többségi társadalom ellenállása mennyire hasonló alapokon nyugodott, mint amit ma láthatunk a különféle kisebbségek mozgalmaival szemben.
A kiváltságosok gyakran a kevésbé kiváltságos csoportok elnyomását a saját szabadságjogaikra hivatkozva legitimálják. Azok, akik nem akarták kiszolgálni a színeseket, arra hivatkoztak, hogy márpedig nekik jogukban áll azt kiszolgálni, akit akarnak. És amikor ezért felelősségre vonják őket, akkor cenzúrát és jogtiprást kiáltanak. És ez most is így van.
„Engem nem érdekel, ha a négy fal között csinálják, de nehogymá…” – ismerős?
Nehogy már látni kelljen, elismerni kelljen, együtt kelljen lélegezni velük egy térben. Nehogy már ne lehessen őket kiközösíteni, megalázni, ignorálni, kigúnyolni. És miközben csak a saját kis (vélt) sérelmüket dédelgetik, nem veszik észre azt, hogy ami nekik apró kényelmetlenség, az a másik embernek élet és halál kérdése.
És persze előszeretettel hivatkoznak vallásra, szentségre, hagyományra, családra – magasztos eszmék mögé bújtatják a szánalmas kis bigottságukat. Ami mindabból az eltemetett félelemből és fájdalomból fakad, amivel nem akarnak szembenézni.
Hiszen, ahogy a fekete polgárjogi mozgalom egy másik legendája, James Baldwin író mondta: „Az emberek azért ragaszodnak olyan makacsul a gyűlölködéseikhez, mert ha a gyűlölet nincs, akkor kénytelenek lennének szembesülni a fájdalommal.”
Ha tetszenek az írások a Drogriporteren, ha adnak neked valamit, kérlek, adj Te is, támogasd a munkámat: https://drogriporter.hu/tamogass/
