Néha úgy érzed, hogy komoly haladást értél el. Aztán a következő nap történik veled valami: és mintha visszaestél volna a startvonalra. Vagy még annál is mélyebbre. Van, hogy már egészen magabiztos vagy: úgy érzed, tudod, hová tartasz. Tudod, ki vagy. Aztán jön egy karmikus seggberúgás. És ismét egy tehetetlen, dühös, szomorú gyermek vagy. Aki nem tud semmit. A fejlődés nem lineáris. Aki felfuvalkodik, az megaláztatik. És valójában soha nem szabadulhatsz meg attól a gyermektől, aki benned él. Legfeljebb elfogadhatod és megtanulhatsz vele együtt élni. Nem lehetsz más, mint aki vagy – de mégis, embernek lenni: képesnek lenni önmagunkra reflektálni, tudatosan, magasabb szinten önmagunk lenni. Ne add fel az embert, akivé válsz! (notes to myself)