Néha úgy érzed, hogy komoly haladást értél el. Aztán a következő nap történik veled valami: és mintha visszaestél volna a startvonalra. Vagy még annál is mélyebbre.
Van, hogy már egészen magabiztos vagy: úgy érzed, tudod, hová tartasz. Tudod, ki vagy. Aztán jön egy karmikus seggberúgás. És ismét egy tehetetlen, dühös, szomorú gyermek vagy. Aki nem tud semmit.
A fejlődés nem lineáris.
Aki felfuvalkodik, az megaláztatik.
És valójában soha nem szabadulhatsz meg attól a gyermektől, aki benned él. Legfeljebb elfogadhatod és megtanulhatsz vele együtt élni.
Nem lehetsz más, mint aki vagy – de mégis, embernek lenni: képesnek lenni önmagunkra reflektálni, tudatosan, magasabb szinten önmagunk lenni.
Ne add fel az embert, akivé válsz!
(notes to myself)