Buborék-nyitogatás. Én csak í­gy nevezem magamban azt, amit az utóbbi években próbálok tenni az oldalon. Kibontani, feltárni a buborékokat – átlátszóvá és átjárhatóvá tenni őket, és megtalálni a közös többszöröst. Megtalálni azokat az értékeket, amelyek a buborékokon túl összekötnek bennünket. Volt idő, amikor szinte kizárólag drogokkal, drogpolitikával kapcsolatos cikkeket í­rtam. Nem is keveset. Ami fontos – de egy idő után úgy éreztem, hogy felépí­tettem egy buborékot. Amely egy viszonylag szűk réteget ér el – és ami még fontosabb: érint meg. És az elmúlt években egyre többet í­rtam más témákról is. Amit persze a drog-nerd olvasóközönség egy része nehezményezett. De annál több új embert értem el – és, ami fontosabb, érintettem meg, akiket egyébként a drogtéma hidegen hagyott. És akik utána mellesleg nyitottabbá váltak a drogpolitika terén megfogalmazott üzeneteimre is. Írok közéleti, politikai, pszichológiai, spirituális (a szó nemes értelmében) témákról. Foglalkozom a nemiséggel, a szexualitással. Azzal, hogy miként lehet párbeszédet teremteni világvallások között. Hogy mit jelent férfinak és nőnek lenni a 21. században. Hogy miként viszonyul egymáshoz kisebbség és többség. Hogy miért fontos a társadalmi szolidaritás. Hogy mi a közös az élményekben, amelyeket középkori misztikusok és modernkori pszichonauták átéltek. Hogy a drogfüggőség miként gyökerezik ugyanazokban a feldolgozatlan traumákban, amelyek egyébként még a legkülönfélébb testi-lelki-társadalmi nyavalyáinkban is manifesztálódnak. Sokan még mindig nem tudják hová tenni ezt az oldalt. A drog-buborék egyes lakói nem értik, minek kell bármi másról í­rni. A spiri-buborék egyes lakói megrökönyödnek, hogy például LMBTQ témákkal is foglalkozom. A politikai buborék egyes lakói fanyalognak a spirituális és pszichológiai témáktól. De mégis, úgy érzem, hogy ezzel a stratégiával jóval többet értem el, jóval több elmét és szí­vet nyitottam meg, mint az egy-ügyű stratégiával valaha. Ezek a témák nem valami zavaros, tudathasadásos eklektikát képeznek – hanem ugyanannak a holisztikus szemléletnek a szerves részei, amelyek meghatározzák a világlátásomat. Belőlem fakadnak – és csak úgy tudok hitelesen, őszintén és jól í­rni, ha azt adom vissza, ami a szí­vemből jön. És nem pedig gyakran egymásnak is ellentmondó elvárásoknak próbálok megfelelni. Mi emberek biopszichoszociális és spirituális lények vagyunk. Egyik dimenzió nélkül sem vagyunk teljesek.