„Héhé nono” – ezzel a fenyegető felkiáltással nyomatékosította egy anyuka a játszótéren a rosszallását amiatt, hogy két sötétbőrű fiatalember egymást fényképezte a gödöllői főtéren, háttérben a játszó gyerekekkel.
A közösségi médián alig pár óra alatt valóságos morális pánik alakult ki, amelynek részeként egyes hozzászóló „szakértők” már azt is tudni vélték, hogy arab emberkereskedők mérték fel a terepet, hogy fehér bőrű gyerekeket hálózzanak be. Az ellenzéki érzelmű népbírósági ülnökök sem maradtak el tőlük: szerintük a „patkány Fidesz telepíti be a legális migránsokat”.
A lincshangulat még azután is alig csillapodott le, hogy kiderült: két indiai sportoló fiatalemberről volt szó, akik egyszerűen csak úgy gondolták, a verseny előtt edzenek egyet és ezt megörökítik.
Hát rosszul gondolták: nem tudták, milyen országba is tévedtek…
Tudjátok, ha mindez mondjuk az afrikai dzsungelben történik, ahol az egyik csimpánzcsalád tagjai ellenséges gesztikulálással és rikoltással próbálják elriasztani a másik, területükre tévedt csimpánzcsalád tagjait – hát nem szólnék egy szót sem. De hogy két barna bőrű fiatalember ártatlan fényképezkedése ilyen masszív interkulturális konfliktussá terebélyesedik, a 21. század második évtizedében Európa közepén, Magyarországon – az bizony óriási szégyen.
Nagyon sokat elmond arról, hogy a magyar nép milyen mentális állapotban leledzik. Mint ahogy nagyon sokat elmond egy másik, szintén nemrég előfordult eset. Amikor egy nőt a volt férje úgy tudta az autójába tuszkolni a nyílt utcán, hogy azt mintegy száz fős tömeg végignézte: de áldozat hiába kiabált segítségért. Senki sem avatkozott közbe.
Az egyik esetben egy teljesen fiktív veszélyhelyzet kapcsán születtek teljesen felesleges és túlbuzgó reakciók. Tömeghisztériát keltve. Míg a másik esetben egy teljesen reális veszély és ártalom SEM érte el a járókelők ingerküszöbét. Ja, csak megerőszakolnak egy nőt, nincs itt semmi látnivaló, biztos csak házastársi perpatvar.
Nagyon nehéz ebben nem látni azt a hosszú évek óta folyó, szívós és szisztematikus agymosást, amelynek a magyar társadalmat kitették a médián és utcai hirdetéseken keresztül. Irdatlan pénzek mentek el arra, hogy meggyőzzék az embereket: folyamatos veszélyben vannak a sötétbőrű bevándorlóktól, és persze a pedofiloktól, akik ugye, a propaganda szerint, többnyire melegek. És ebből az emberek elméjében egy óriási katyvasz keletkezett: vörös felkiáltójelek villannak fel és vészcsengők indulnak be már attól is, hogy valamilyen kisebbség tagját meglátják.
Ezzel szemben ugye a családon belüli erőszak témáját jellemzően lekeverik és elbagatellizálják: ez a probléma nem került fel még a problémák térképére sem. A család, a házasság ugye, az Szent, ott nem fordulhat elő baj. Holott valójában a statisztikákból is tudjuk: a nők, a gyermekek a leginkább a családon, helyi közösségen belül válnak áldozattá. Olyanok által, akiket ismernek.
Szóval nagy gondok vannak itt a fejekben, kedves honfitársaim. És ezért elsősorban nem az egyes polgárok felelősek, hanem azok, akik évek óta bombázzák az elméjüket a mérgező, hazug, félelemkeltő üzeneteikkel a fantomellenségekről.
Tényleg ilyen országban akarunk élni?
Adnak neked valamit a Drogriporter írásai? Ha igen és megtehed, kérlek, támogasd a munkámat: https://drogriporter.hu/tamogass/
