„Hazám, hazám, tudod-e, hogy mennyien vagyunk, hí­v és konok fiaid, akik féltő gonddal figyeljük és óvjuk sorsodat? Akik magunk pártoskodó és hitvány hasznát sutba vetve, vállalva a kevés hangoskodó gonoszak rágalmait, életünket és létezésünk biztonságát ajánljuk szabadságodért, függetlenségedért, erősödésedért és európai eszméid biztos sarjadásáért? Óh, ha nem tudnád, tudd meg, hogy sokan vagyunk! Bizony, mi, kicsinyek és hatalom nélkül valók, akiknek szavát és nyűgös kiabálását most könynyen széttépi a szaggató szél, köréd csoportosulunk és védjük készen életünkkel és anyagi létünk biztonságának sutbadobásával életedet és jövődet. Ne tedd azt, hogy semmibevevéseddel elfordulj tőlünk, óh, hazám, csak azért, mert nem vagyunk hangosak, mert nem áll módunkban szí­nes lobogókat és krixkraxokkal ékesí­tett szalagokat lobogtatni érdekedben, mert sötét konyhákban í­runk és könyörgünk, mint ahogy sötét konyhából í­rok és könyörgök most feléd én magam is, nem pedig dí­szes dobogóról, hejehujázó és félrevezetett népség diadalordí­tásától kí­sérve, fizetett legények gorombaságaival védelmezve és ostoba, tudatlan pártoskodók kedvtelésének kiszolgáltatva. Nagynak szeretnélek látni tégedet, óh hazám, nagynak, mint amilyen valójában vagy és sokszor voltál, nagynak önfeláldozásban és művelődésben, nagynak és példát mutatónak szabadságszeretetedben és tiszta emberi eszmék iránti kész gondosságodban. Óh, hazánk, hazánk, bennünk élsz jó fiaidban, ha gonosz és értelmetlen erők viharában elvesznél, veled vesznénk mi is, jó és hí­v fiaid … Jól tudom, általunk és rajtunk keresztül él benned a lelkiismeret. Ennek a lelkiismeretnek hangja ma talán gyenge és suttogó, megfélemlí­tett, de mégis konok és kitartó, hí­v és fékezhetetlen, minden szemét széllel és ordí­tó pártoskodással dacoló. Értsd meg, hazám, hű fiaid vagyunk, hű fiaid kí­vánunk lenni és minden erőnkkel azon vagyunk, hogy naggyá és európaivá tegyünk tégedet.” Remenyik Zsigmond, Szózat, 1938 (részlet)