Tegnap Fokváros közelében autóval elhaladtunk egy golfpálya mellett. A remekül karbantartott, üdezöld pázsittal borított, virágágyásokkal tarkított hatalmas mezőn alig egy-két gazdag fehér ember ügyködött a golflabdával. A pályát szögesdrótos kerítés vette körbe – a kerítés és az autópálya közötti keskeny sávban pedig rozzant viskók. Papír- és műanyaghulladékból összetákolva. A viskók között, a koszban, a nekik adatott szűkös térben, rongyokba öltözött fekete gyerekek játszottak.
Micsoda kontraszt. Azt hiszem, ez a kép mindörökre beleégett a retinámba Dél-Afrikáról. Ugyanúgy velem tart, mint az emlékek a csodálatos természeti látványosságokról: a Táblahegy monumentális gigászáról, a Koponya-szurdok párás erdőjéről, a Camps Bay hatalmas hullámok mosta hófehér homokos partjáról.
Most, hogy elhagyom Dél-Afrikát, Nelson Mandelára gondolok. És az ő álmára. „Egy olyan Afrikáról álmodom, ami békében van önmagával,” mondta. Amíg még sokan nyomorban élnek, amíg gyermekek élnek műanyag-viskókban, addig senki sem pihenhet a szabadság örömében, tette hozzá az apartheid bukása után. És hogy egy nemzetet az alapján kell megítélni, ahogy a legalacsonyabb rendű polgáraival bánik.
Egy olyan Afrikáról álmodott, amelyet nem szabdalnak szét faji-, nemi- és osztálykülönbségek. Ahol a gyönyörű természeti erőforrásokat nem csupán egy szűk elit élvezheti: ahol a csodák és kincsek eloszlanak, a kiváltságok és előítéletek pedig lassan szétoszlanak, mint a felhő fodrai a Táblahegy felett. 27 éves börtönbüntetése alatt volt ideje álmodni.
Vajon utópia Mandela álma? Vajon lehet-e a világ más, mint ez a golfpálya, a mellette düledező viskókkal? Vajon észbe kap-e az emberiség és felfedezi még a jobb természetét, mielőtt belefullad a saját maga által teremtett szemétbe és káoszba?
„És mégis – mégis fáradozni kell.
Egy újabb szellem kezd felküzdeni,
Egy új irány tör át a lelkeken:
A nyers fajokba tisztább érzeményt
S gyümölcsözőbb eszméket oltani,
Hogy végre egymást szívben átkarolják,
S uralkodjék igazság, szeretet.”
(Vörösmarty Mihály)
(jegyzetek Fokvárosból)
