Megkérdezte itt valaki, hogy vajon a könyvek fóliázásáról alkotott véleményemet akkor is fenn fogom-e tartani, amikor már a kezemben tartom a gyermekem és látom felnőni. Természetesen jós nem vagyok, és a szülői hivatás bizonyára egy csomó eddig ismeretlen kihí­vás elé fog állí­tani. Felkavarja az életemet, fenekestül, nincs felőle kétségem. Vannak azonban dolgok, amikben biztos vagyok. Biztos vagyok abban, hogy nem tartom „abnormalitásnak” vagy „betegségnek”, ha valaki a saját neméhez vonzódik. Azt sem, ha más lesz a nemi identitása, mint amit a születésekor neki tulajdoní­tottak. Ellenben borzasztó károsnak tartom, amikor szégyenre, önutálatra és kirekesztésre nevelik a gyerekeket fóliázó idióták. Biztos vagyok abban, hogy szeretném, ha a gyerekem szeretetben, biztonságban nőne fel. Olyan elfogadó, nyitott környezetben, ahol az eltérő szexuális orientáció vagy nemi identitás éppúgy teljesen természetes, mint hogy valaki szőke vagy barna. Ha már a kezdetektől érezné és tudná, hogy a szülei elfogadják, és ki fognak állni érte, ha ő is érintett. És azt meg csak remélni tudom, hogy sikerül majd úgy nevelni, hogy ő is fogadja el és tartsa tiszteletben mások emberi méltóságát, és álljon ki másokért.