„Mi, hogy nekem, alkoholproblémáim?!
Dehogy vagyok én alkesz!
Jó, kicsit sokat ittam tegnap.
Elszaladt velem a ló, de hát ünnepeltünk, na.
Én már talán nem érdemlem meg? Gürizek mint állat.
Néha ki kell engedni a gőzt.
Mi, hogy majdnem minden nap? Dehogyis!
Jó, van, hogy felciccentek egy-két sört este a Tv mellé.
De a múltkor is három napig nem ittam egy kortyot se.
Én kibírom, nem úgy, mint az alkeszek.
Nem vagyok én olyan, mint a nagyapa, akinek remegett a keze,
ha nem kapott piát reggel.
Örüljél, hogy nem vagyok narkós!”
„Most mi bajod van már?
Igen, rágyújtottam egy spanglira!
Megint? Mi az, hogy már megint?
Nem hagyod itt élni se az embert…
Egyébként is, ez nem drog. Ez gyógyszer.
Igen, orvosság. A rákot is gyógyítja.
És tudod, hogy enélkül nem tudok jól aludni.
Örülj neki, hogy nem piálok, mint valami alkesz.
Hogy megint csak videójátékozni fogok betépve? És?
Beszélgetni? Anyáddal beszélgessél, ma is hívott.
Hétvégén voltunk már sétálni, az nem volt elég?
Jössz itt a negatív hullámaiddal. Legyél már pozitív!
Én is azért szívok, hogy pozitív legyek.”
(A fentebbi két jelenet a képzelet szüleménye. A történet szereplői kitaláltak, a valósággal való minden hasonlóság a véletlen műve.)