Egy sor online hírportálon végigszaladt a hír, hogy Sebestyén Balázs a szülői értekezleten szembesült azzal, hogy a 13-14 éves gyerekek isznak. Ez megdöbbentette a műsorvezetőt, mert „ő se volt szent kamaszként”, de „azért 13-14 évesen még nem nagyon piázgattál, osztálykiránduláson nem piáztál.” Műsorvezetőtársa hozzáteszi, hogy „nagyon sok budapesti iskolából halljuk azt, hogy rendszeres napi probléma a dohányzás 7.-ben és 8.-ban, rendesen van saját cigarettája és már a szünetben is csinálja.”
Máris kész a morális pánik: ezek a mai fiatalok! Ezek már isznak mint a gödény! Bezzeg a mi időnkben…
A hírt leközlő média oldalak közül egy sem vette a fáradtságot, hogy esetleg utánanézzen a tudományosan alátámasztott statisztikáknak: vajon tényleg egyre korábban és egyre durvábban piálnak és dohányoznak a tizenévesek?
Pedig ott van például a 16 éves középiskolások körében készített ESPAD vizsgálat, amelyet 1995 és 2019 között hétszer vettek fel. És ebből egyértelműen kiderül, hogy mind az első lerészegedés, mind a nagyivás megjelenésének életkora kitolódott – tehát későbbi életkorban kezdenek el a fiatalok inni, mint korábban. Ezenkívül jóval kevesebb tini dohányzik rendszeresen, mint akár a 90-es években, akár a 2000-es években.
Szóval a „mi időnkben” (Balázshoz hasonlóan én is a 90-es években voltam kamasz) bizony átlagosan fiatalabban részegedtek le a tinik, és többet is dohányoztak. Szerintem elég sokan vagyunk ebből a korosztályból, akik tudnánk erről mesélni…
Ez persze nem jelenti azt, hogy nyugodtan hátradőlhetünk. Sajnos európai összehasonlításban is igen magas a rendszeresen lerészegedő tizenévesek aránya Magyarországon. Az ESPAD vizsgálatban megkérdezett fiatalok negyede az elmúlt hónapban is volt részeg – százból huszonegy 16 éves vallotta be Magyarországon, hogy már lerészegedett. Ennél csak a dán tinédzserek isznak többet az EU-ban. És a trendek 2015 óta romlottak.
Szóval bizony jó dolog, ha a szülői értekezleteken szó van erről. És a tanár jól tette, amikor felkérte a szülőket, hogy beszéljenek a gyerekkel arról, hogy mit kell csinálni, kit kell hívni, hogyan kell stabilan oldalt fektetni a havert, ha az nem tud már magáról. Ez a pragmatikus, ártalomcsökkentő megközelítés bizony nagyon indokolt, mert életeket menthet. És jó lenne, ha az iskolákba eljutnának a korszerű prevenciós programok.
