Aki ismeri a Buddha életének történetét, az rögtön rájön arra, hogy ez a szobor még a megvilágosodása előtti állapotában ábrázolja a Buddhát. Abban az időszakban, amikor már elhagyta a palotát, ahol ifjú éveit apja jóvoltából teljes elszigeteltségben és gondtalanságban töltötte. Beállt az erdei remeték közé, és abban reménykedett, hogy a teljes önmegtagadás, a test sanyargatása (aszketizmus) fogja a számára elhozni a megvilágosodást.
Tévedett.
A test megtagadása éppen olyan tévútnak bizonyult, mint az érzéki élvezetekben való teljes elmerülés. Végül rádöbbent arra, hogy a szenvedéseinek az oka nem a test szükségleteinek kielégítésében rejlik. Hanem a sóvárgásban, amellyel kényszeresen ragaszkodott a múlandó dolgokhoz és ezekhez kötötte a boldogságát.
A legenda szerint a folyó partján hallotta, ahogy valaki lanton játszik, és megértette, hogy a húr nem lehet se túl feszes, se túl laza ahhoz, hogy harmonikus dallamot adjon ki. Így jutott el a középút tanításához: a két szélsőség, az önsanyargatás és az érzékiség, az aszketizmus és a hedonizmus között meg kell találni a mértékletességet.
Azt hiszem, soha a világtörténelem során nem volt még olyan nehéz megtalálni a Közép Utat, mint éppen a 21. századi fogyasztói társadalmakban. Nap mint nap ezernyi ingerrel bombáznak bennünket, hogy felkeltsék a sóvárgásunkat olyan dolgok iránt, amikre úgy istenigazából egyáltalán nincs szükségünk a boldogsághoz. Figyelmünket folyamatosan megosztják, elterelik. A vágyainkat és a valós szükségleteinket széles szakadék választja el. Mi több, gyakran éppen a saját vágyaink kielégítése, amitől szabadságot remélünk, válik eszközzé arra, hogy kontrolláljanak bennünket. És ami a Buddha számára több ezer éve még középút volt – az a mai ember számára már önsanyargatásnak tűnik.
Sokan azt remélik, hogy visszaforgathatják a történelem kerekét a múltba. Egy régi, egyszerűbb élethez. Ezért megtagadnának szinte mindent, amit a modern technikai civilizáció és a felvilágosodás hozott a számunkra. Szerintem nincs visszaút. Olyan ez, mint egy rossz trip: csak úgy tudsz belőle kimászni, ha keresztülvergődsz rajta, visszafordulni nem lehet.
Meg kell találnunk a mi Középső Utunkat itt a 21. században. Egyéni és kollektív, társadalmi szinten egyaránt. A túlfogyasztás, a korlátlan növekedés és a visszafejlődés és pangás szélsőségei között a mértékletes, fenntartható fejlődés útját. A szemellenzős tilalmak és a korlátlan szabadkereskedelem között az okos szabályozást. Az agresszív nacionalizmus és a gyökértelen kozmopolitizmus között a befogadó patriotizmust. A bigott vallási fanatizmus és a cinikus materializmus között egy érett, nyitott spiritualitást.
(notes to myself)
