AITA. Mond nektek valamit ez a rövidítés?
Igen, angolul van. A Reddit egyik bugyrában található egy fórum: Am I the asshole? (Vajon én vagyok a seggfej?) címmel. Az emberek beírják a kis történeteiket, hogy az Zinternet népének bölcsességében bízva kiderüljön: a leírt szituációban vajon ők voltak a seggfejek, vagy a másik fél.
A közösségi média népbíróságának ítélete tömör. Általában kétféle: YTA (te vagy a seggfej) vagy NTA (nem te vagy a seggfej). Egyes esetekben viszont NAH – senki sem seggfej. Vagy ESH – mindenki seggfej ebben a történetben.
Vajon miért követi több millió ember ezt a fórumot? Miért osztják meg emberek tömegei a történeteiket vadidegenekkel?
Hiszen a közösségi médiában az ítéletek többnyire kiszámíthatóak. Az emberek neme, világnézete és saját előítéletei, korlátoltságai, sérelmei bukkannak a felszínre. Akin korábban mély sebet ejtettek, az ráfröccsenti a frusztrációját mindenre és mindenkire, aki akár távolról is emlékezteti arra, akitől a sebet kapta. A döntést, az ítéletet ösztönös szinten nagyjából az első egy-két másodpercben meghozzuk – és az érvek, amiket felsorakoztatunk, többnyire már csak ennek a racionalizálását szolgálják.
És mégis: a közösségi média arra a mindannyiunkban élő genetikailag kódolt ösztönre épít, hogy viselkedésünket folyamatosan a közösség visszajelzéseihez igazítsuk. Szociális állatként a túlélésünk érdekében nagyon fontos, hogy elfogadjanak bennünket a csoportunk tagjai. És ez a csoport, míg évmilliókig csupán néhány emberből állt, az Internet korában – gyakorlatilag korlátlanul bővíthető.
Amikor a főemlősök között konfliktusok robbannak ki, akkor a konfliktusok közösségi feloldásának egyik eszköze: a kurkászás. Amit a közösségi médiában teszünk, az gyakorlatilag megfelel annak, amit Robin Dunbar evolúciós pszichológus „verbális kurkászásnak” nevezett. Nem az információk átadása a lényeg – hanem az, hogy megsimogassák a buksinkat. Hogy igazolást nyerjünk, helyreállítsák az önbecsülésünket.
Az AITA fórum szabályzatában szerepel a figyelmeztetés: „ne feledd, mindannyiunkkal előfordul, hogy mi vagyunk a seggfejek.”
És tényleg. Könnyű elfelejteni. És hogy mikor vagyunk igazán seggfejek, azt a legritkább esetben tudjuk meg az Internet népétől. Tőlük legfeljebb hajtépésre – vagy verbális kurkászásra számíthatunk.
