AITA. Mond nektek valamit ez a rövidí­tés? Igen, angolul van. A Reddit egyik bugyrában található egy fórum: Am I the asshole? (Vajon én vagyok a seggfej?) cí­mmel. Az emberek beí­rják a kis történeteiket, hogy az Zinternet népének bölcsességében bí­zva kiderüljön: a leí­rt szituációban vajon ők voltak a seggfejek, vagy a másik fél. A közösségi média népbí­róságának í­télete tömör. Általában kétféle: YTA (te vagy a seggfej) vagy NTA (nem te vagy a seggfej). Egyes esetekben viszont NAH – senki sem seggfej. Vagy ESH – mindenki seggfej ebben a történetben. Vajon miért követi több millió ember ezt a fórumot? Miért osztják meg emberek tömegei a történeteiket vadidegenekkel? Hiszen a közösségi médiában az í­téletek többnyire kiszámí­thatóak. Az emberek neme, világnézete és saját előí­téletei, korlátoltságai, sérelmei bukkannak a felszí­nre. Akin korábban mély sebet ejtettek, az ráfröccsenti a frusztrációját mindenre és mindenkire, aki akár távolról is emlékezteti arra, akitől a sebet kapta. A döntést, az í­téletet ösztönös szinten nagyjából az első egy-két másodpercben meghozzuk – és az érvek, amiket felsorakoztatunk, többnyire már csak ennek a racionalizálását szolgálják. És mégis: a közösségi média arra a mindannyiunkban élő genetikailag kódolt ösztönre épí­t, hogy viselkedésünket folyamatosan a közösség visszajelzéseihez igazí­tsuk. Szociális állatként a túlélésünk érdekében nagyon fontos, hogy elfogadjanak bennünket a csoportunk tagjai. És ez a csoport, mí­g évmilliókig csupán néhány emberből állt, az Internet korában – gyakorlatilag korlátlanul bőví­thető. Amikor a főemlősök között konfliktusok robbannak ki, akkor a konfliktusok közösségi feloldásának egyik eszköze: a kurkászás. Amit a közösségi médiában teszünk, az gyakorlatilag megfelel annak, amit Robin Dunbar evolúciós pszichológus „verbális kurkászásnak” nevezett. Nem az információk átadása a lényeg – hanem az, hogy megsimogassák a buksinkat. Hogy igazolást nyerjünk, helyreállí­tsák az önbecsülésünket. Az AITA fórum szabályzatában szerepel a figyelmeztetés: „ne feledd, mindannyiunkkal előfordul, hogy mi vagyunk a seggfejek.” És tényleg. Könnyű elfelejteni. És hogy mikor vagyunk igazán seggfejek, azt a legritkább esetben tudjuk meg az Internet népétől. Tőlük legfeljebb hajtépésre – vagy verbális kurkászásra számí­thatunk.