Nem könnyű férfinak lenni a 21. században.
Akik megszokhatták, hogy sokat írok a nők jogairól, talán meglepődnek, hogy ezt írom. És mégis: őszintén érzem és gondolom, hogy nehéz ma férfinak lenni.
No nem az agyatlan és érzéketlen macsókra gondolok, akik magasról tesznek mások érzelmeire. Akik önelégülten terpeszkednek el a padon, nehogy más is elférjen. Akik utána-fütyülnek a csinos nőknek és akik szerint mindenki frigid picsa, aki nem nevet a roppant béna szexista vicceiken. Az érzékeny, intelligens férfiakról beszélek. Akik őszintén szeretnének férfiak – és emberek maradni egy olyan gyorsan változó korban, mint a miénk.
A múltkor a rádióban betelefonált egy felháborodott középkorú férfi: „ez a mai világ már nem normális”. „Itt már semmit sem lehet”. És valóban, mi, férfiak, akik még a régi akciófilmeken nőttünk fel, szenvtelen szoknyavadász akcióhősökért lelkesedtünk, és azt tanultuk meg, hogy az igazi férfi nem sír, inkább ivásba fojtja a fájdalmát – hát ez a mai világ bizony abnormális. Frusztráló, hogy a régi normák, amiket öröknek hittünk, meginogtak – de még együtt hatnak a kiforrásban lévő új normákkal.
Navigálni kell az egymásnak ellentmondó elvárások között, mint az ókori hajósok ama nevezetes tengerszorosban, ahol az egyik oldalon Kharübdisz halálos örvénye, a másik oldalon Szkülla szörnyeteg-szája fenyegeti elnyeléssel az óvatlan utazót.
Legyél férfias, fél kézzel szereld meg a mosogatógépet, ha elromlik. Légy találékony, ne légy alamuszi. Másrészt legyél progresszív. Vigyázz, milyen kifejezést használsz. Mintha csak tojáshéjon járkálnál: nehogy megsérts vele valakit.
Legyél határozott, „te legyél a férfi”: kezdeményezz. De ne legyél szexista és tolakodó. Fogadd el az erős nőket.
Ne picsogj, ne érzelegj, mint valami – nem írom ki a szót, mert megint letilt a Facebook. De legyél modern férfi: tudd kifejezni az érzelmeidet és beszélni róluk.
Legyél magas, legyél izmos, legyen nagy a farkad. Teljesíts, mint egy görög isten. De ne legyél szexmániás majom, akinek csak a test a fontos.
Legyél sikeres, legyen biztos egzisztenciád, autód, saját lakásod. Ne legyél mama kedvence és lusta hippi. De ne legyél anyagias munkamániás. Tölts sok időt a családoddal, ne dolgozz túl sokat.
Legyél jó apa, aki teljesen odateszi magát a gyerekeiért. Ne csak a munkáddal foglalkozz, hanem a gyerekeiddel is, és végezz házimunkát. De közben ha kenyértörésre kerül a sor, akkor ismerd el, hogy te csak másodrangú szülő vagy: a gyereknek az anyjára van szüksége. Légy hálás, ha egyáltalán vasárnapi apuka maradhatsz.
Tudom, a nők is írhatnának egy ugyanilyen listát a nőkkel szemben a társadalom által támasztott egymásnak ellentmondó elvárásokról. De az a helyzet, hogy amikor a nemi sztereotípiák és a patriarchális rendszer beidegződéseiről beszélünk, akkor gyakran nincs szó arról, hogy azok a férfiak számára egyaránt ártalmasak. Még akkor is, ha az élet egy csomó területén a férfiak kiváltságait erősítik.
Sok empátiára, érzelmi intelligenciára, önismeretre, önreflexióra van szükségünk ahhoz, hogy akár férfiként, akár nőként, érvényesüljünk manapság. Ne a saját sértettségünk levében fortyogjunk, igazságtalanul általánosítva és vagdalkozva. Hogy képesek legyünk perspektívát váltani. És a buta elvárásoknak és előítéleteknek való torz megfelelési kényszer helyett megtaláljuk a gyakran kényes, de egészséges egyensúlyt. Kedvesen, nyitottan forduljunk oda egymáshoz.
