Kedves Béláim! Ezt bizony eltoltuk. Túltoltuk. Valahol utat tévesztettünk. Mert ugye meghirdettük ugyan a demográfiai forradalmat, de nem gondoltuk át alaposan ezt az egészet. Nyomattuk agyba-főbe a propagandát a nukleáris családról, a gyermekvédelemről meg a születésszámok növeléséről. Hogy mindez hazafias kötelesség – mi több, Isten akarata. A női princí­pium meg minden. Eközben szidtuk a liberálisokat, melegeket, leszbikusokat, ateistákat és feministákat stb. – mint a család ellenségeit. Csak éppen azt nem vettük számí­tásba, hogy ez az egész kampány pontosan azokat szólí­totta meg, akik amúgy is már a fedélzeten voltak: a keresztény-konzervatí­v nacionalista ősanyákat és ősapákat. Pedig őket egyébként se kell nagyon győzködni. És a gond az, Béláim, hogy eközben egy csomó embert lehagytunk a fedélzetről. Mit lehagytunk? Elidegení­tettük és kirekesztettük őket. Pont akikkel párbeszédet kellett volna folytatnunk. Mert a lakosság egy jelentős része, akár tetszik ez nekünk, Béláim, akár nem, bizony nem osztja a kriptokonzervatí­v nézeteinket. És nélkülük, ha megfeszülünk, se lesz itt demográfiai forradalom. Máshogy kellett volna ehhez hozzákezdeni. Mondjuk í­gy: Kedves Polgártársak! Tök mindegy, hogy liberálisok vagytok vagy konzervatí­vok, melegek vagy heterók, ateisták vagy istenhí­vők, szeretnénk Titeket biztosí­tani, hogy akár akartok gyereket, akár nem, értékes polgárnak és embernek tartunk titeket. De amennyiben ez a szí­vetek vágya, akkor minden támogatást megadunk nektek ahhoz, hogy családot alapí­tsatok. A család az család. Nem csak egyféle lehet. Lehet nukleáris, lehet szivárvány vagy mozaik. És van, amikor egy szülő egyedül neveli a gyermekét. De egy valami biztos: mi, akik a magyar embereket szolgáljuk, és nem csak egy kivételezett csoportot – mi támogatni fogunk titeket és nem hagyunk az út szélén. Ha fiatal nők vagytok, akkor szeretnénk biztosí­tani benneteket: nem kell választanotok család és karrier között. Ha akartok, persze maradjatok otthon a gyerekkel. De mi minden erőnkkel azon leszünk, hogy lehetőségetek legyen rugalmas munkalehetőségekkel könnyen visszatalálni a munkaerőpiacra kisgyerekkel is. És támogatjuk azt is, hogy az apák is maradhassanak otthon a gyermekükkel. És úgy általában: nem akarjuk nektek felülről megmondani, mi, idősödő ősz hajú öltönyös pasasok, hogy milyen legyen a jó család a 21. században. És hogy mitől szülnek a nők. Tudjátok mit? Helyettünk inkább gyertek ti előre: Ti, fiatal nők. Konzervatí­vok és liberálisok, melegek és heterók, ateisták és istenhí­vők, karrieristák és ősanyák. Üljetek Ti a vezető pozí­ciókba és a tárgyaló székekbe. Mi majd figyelünk és szerényen hallgatunk itt a háttérben, és minden támogatást megadunk ahhoz, hogy megvalósí­tsátok az álmaitokat. Végső soron egyébként sem a születés-számok számí­tanak, hanem az, hogy minél több boldog, önazonos gyermek cseperedjen felnőtt emberré ebben a hazában. Biztonságban, jólétben, egészségben. Ez az igazi forradalom. Hát valahogy í­gy, Béláim.