Ezt a szobrot bizonyára többen láttátok már, én is használtam illusztrációként ezen az oldalon. Sokan talán magatokra ismertetek benne. És lehet, hogy eltöprengtetek azon is, hogy ki készítette.
Nos, egy Alexander Milov nevű ukrán művész alkotása. A címe: Szeretet.
2007-ben készítette és állította ki először a Kijevi Kortárs Múzeumban – ahol senki sem figyelt fel rá. Aztán a 2015-ös Burning Man fesztiválon kiállította egy nagyobb verzióját, ami elhozta az áttörést: azóta valóságos mémmé vált és önálló életet él.
Két felnőtt embert ábrázol, akik duzzogva, szomorúan fordítanak hátat egymásnak. És közben belül, a rácsok mögül – két bennük élő gyermek próbál kapcsolódni egymáshoz.
A Belső Gyermek motívuma ősi gyökerekkel jelentkezik – a modern pszichológia számára Carl Gustav Jung fedezte fel újra. A 70-es évek óta terapeuták és gyógyítók gyakran írnak arról, hogy mindannyiunkban létezik egy Belső Gyermek, a maga dédelgetett sérüléseivel és hiányaival. És a felnőttkori nyavalyáinkból a kiutat gyakran az jelenti, ha a ezt a Belső Gyermeket megvigasztaljuk, meggyógyítjuk.
Richard C. Schwartz, a Belső Családrendszer Modell nevű integrált pszichoterápiás módszer kidolgozója szerint nem csupán egy Belső Gyermek él bennünk – hanem több is. Ezeket a gyermekeket a tudatküszöbön túli perifériákra „száműztük”, mivel olyan fájdalmak hordozói, amelyekkel félünk szembenézni. Pajzsokat és páncélokat húzunk fel magunk köré, csak hogy távol tartsuk – pedig rajtuk keresztül az örömteli és jelentéssel teli emberi kapcsolódásokat zárjuk el magunktól.
A szobor gyönyörűen kifejezi ezt a paradoxont. És ott van benne a gyógyulás lehetősége is.
„A sérült gyermek bennünk nem csak mi vagyunk; őseink számos nemzedéke él benne,” írja Thich Nhat Hanh vietnámi buddhista tanító. „A szüleink és az őseink talán egész életüket végigszenvedték anélkül, hogy tisztába kerültek volna azzal, miként gondoskodjanak a bennük élő saját sérült gyermekről. Így hát átadták azt nekünk. Így tehát ha átöleljük a bennünk élő sérült gyermeket, valójában az elmúlt generációk összes sérült gyermekét öleljük át. Ez a gyakorlat nem csak számunkra hasznos; megszabadítja az előttünk élő és utánunk érkező nemzedékeket is. Ez a gyakorlat megtöri az ördögi kört.”
Sokan írjátok, hogy a Drogriporter írásai „jókor jöttek” és adtak valamit, hogy átlendítsenek nehéz helyzeteken. Kérlek, ha tehetitek, támogassátok az oldalt, hogy megmaradjon az oldal a jövőben is – minden támogatás nagyon sokat jelent: https://drogriporter.hu/tamogass/
