Mindig is borzasztóan gyomorforgatónak tartottam azt, amikor politikusok a társadalom legelesettebb, legnagyobb nyomorúságban élő tagjaiba rúgnak bele csak azért, hogy a saját népszerűségüket növeljék. Sajnos Magyarországon ez elég gyakran előfordul. A legutóbb például Kubatov Gábor tette ezt, amikor egy fedél nélkül élő, az aluljáróban alvó emberekről készült fotót posztolt a következő szöveggel: „a baloldal hajléktalanokkal árasztotta el Budapest utcáit”.
Az egészben nem is az a legundorítóbb, hogy mint kiderült, mindehhez egy olyan fotót használt, ami még Tarlós István jobboldali polgármester regnálása idején készült.
Hanem az, ahogyan beszél a hajléktalan embertársainkról. Mintha nem is lennének emberek: hanem valamiféle rovarok, kártevők, akik „elárasztják” a várost. Mit elárasztják: elárasztották velük a várost. Tehát nem csak egyszerűen kártevők: de egyben tudatosan valamiféle gonosz Tudjukkik szolgálatában álló kártevők. A hajléktalanság Kubatov számára: „köztisztasági” kérdés. Ezek direkt szétdobálják a szemetet (értsd: a hajléktalan embereket). Takarítsák el, seperjék ki őket. Hogy hová? Hát azt Kubatov úr az olvasó fantáziájára bízza.
Hogy ennek a gesztusnak a gonoszságát felmérjük egy olyan társadalomban, amely eleve ellenséges és elítélő a hajléktalan emberekkel szemben, ahhoz elég felidézni annak a derék polgárnak az esetét, aki télvíz idején hideg vízzel öntött le egy hajléktalan nőt az utcán, miután az kihűlés következtében elhalálozott. Persze amikor ilyen bűnesetek történnek, akkor Kubatov úr mossa a kezeit.
És arról még nem is beszéltünk, hogy a tartós és tömeges hajléktalanság puszta létezése is éppen annak a politikai osztálynak az ősbűne, amelynek Kubatov úr is a tagja. Azon már meg se lepődünk, hogy fel sem merül: a hajléktalan ember is ember – akinek joga lenne otthonhoz. És hogy ezen joga érvényesüljön, abban a politikusnak alapvető felelőssége van.
Az aluljáróban alvó emberek látványa szégyennel kellene eltöltenie Kubatov urat, és politikustársait, amiért az elmúlt évtizedekben sikerült elérni azt, hogy a lakhatás lassan már a középosztály számára is nehezen megfizethető luxussá válik. Hogy miközben egekbe szökik a lakásínség, százezerszámra állnak üresen lakások, tele van a város foghíjtelkekkel – de csak az elit gazdagszik az ingatlan-panamákon és az ezredik értelmetlen pénzlenyúló luxus-giga-kirakat-beruházáson.
Értem én persze. Sokkal egyszerűbb közellenséget gyártani ezekből az emberekből, mielőtt még véletlenül Kubatov Gábor és politikai bűnözőtársai mulasztásaira emlékeztethetnék az embereket. Sokkal egyszerűbb dehumanizálni őket. Szemétté, köztisztasági problémává degradálni emberek tízezreit. A nép pedig hallgat. Jó esetben. Másik része tapsol Kubatovnak és újra meg fogja választani.
Hát ilyen országban élünk.
