Ez itt a képen Al Enriquez, egy 86 éves ember, akit egy fülöp-szigeteki idősek otthonában kaptak lencsevégre, ami kimondottan az LMBTQ közösség befogadására szolgál.
Próbálom kitalálni, hogy vajon mi is igazán a baja Durcás Dórinak és eszmetársainak ezzel és a hasonló fotókkal, amiket a World Press Fotókiállításon mutattak be a Nemzeti Múzeumban. Idős meleg férfiak. Egyesek ki vannak festve, egyesek női ruhákba öltöztek. Hú. De igazából semmi, ami még csak erotikusnak is mondható. Különösen nem, ha fiatalokról beszélünk: bennük aztán biztosan semmilyen erotikus asszociációt nem keltenek.
Ahogy nézem ezeket a képeket, az a szó ugrik be, hogy olyan: emberi.
Olyan emberi dolog ez: megöregszünk, mi, emberek. Akár heterók vagyunk, akár melegek. És igen, ha melegek vagyunk, akkor is éppúgy vágyunk a gondoskodásra és a közösségre. Az ég világon nincsen ebben semmi megbotránkoztató. Kedves és bájos képek ezek.
Mégis, Durcás Dóri és a magyar kormány szerint a 18 éven aluliak ezeket a képeket nem láthatják, mert az sérti a „gyermekvédelmi” törvényt. A mai napon pedig leváltották a Nemzeti Múzeum igazgatóját, amiért nem volt hajlandó kitiltani a fiatalokat erről a kiállításról.
Akkor mégegyszer leírom, mert én magam sem akarom elhinni: leváltották a Nemzeti Múzeum igazgatóját, mert nem volt hajlandó kitiltani a 18 éven aluliakat a múzeumból egy World Press Photo kiállításról. Csak mert egyes fotókon meleg emberek látszanak.
Nem, még így is hihetetlen, hogy leírtam.
Tudjátok vannak azok az országok, ahol a miniszterek azonnal lemondanak még akkor is, ha a korrupció gyanújának árnyéka vetődik rájuk. És ezekben az országokban többnyire kimondottan támogatják, hogy a fiatalok tiszteljék a különféle kisebbségekhez tartozók emberi méltóságát. Nem így nálunk. Itt a miniszter még akkor se mond le, ha nyilvánvalóan korrupt, ellenben a Nemzeti Múzeum konzervatív igazgatóját leváltják, mert nem hajlandó Durcás Dóri zsarolásának eleget tenni. És arról a Dóriról van szó, tegyük hozzá, aki egy normális országban szégyenpadon ülne, a fasisztoid nézeteit pedig karanténba zárnák és köznevetség tárgyává tennék.
Szégyen.
Pedig miközben kábé két kattintás választja el bármelyik tinédzsert a legdurvább pornótól, addig az ilyen fotókiállítások meglátogatása olyan fontos alkalmat jelenthet számukra, ami az Interneten nem elérhető. Egy olyan alkalmat, amikor láthatják, hallhatják, hogy bár sok szempontból mások vagyunk – alapvetően nem vagyunk annyira mások, mi, emberek. Hogy mindannyian vágyunk arra, hogy szeressenek és elfogadjanak minket. És melegnek lenni nem jelent valamiféle életre szóló szégyenbélyeget: az ember élhet teljes, tartalmas életet, közösségben, még azután is, hogy megöregedett.
Veszélyes üzenet ez, bizony. De nem a gyerekekre. Veszélyes azokra, akik az egész karrierjüket és hatalmukat arra építették fel, hogy mesterséges választóvonalak mentén megosszanak bennünket és gyűlöletet keltsenek egymás iránt. Eljutottunk oda, kedves honfitársaim, hogy a kedvesség és az emberség forradalmi tettnek számít.
Ha tetszenek a Drogriporter írásai, kérlek, támogasd Te is a munkánk: https://drogriporter.hu/tamogass/
kép: Hannah Reyes Morales
