A nem-cselekvés nem ugyanaz, mint a tétlenség.
A tétlenség a cselekvéstől való visszariadás. Attól, hogy kilépj a komfort-zónádból. És ezért inkább próbálod bezárni az elmédet és a szívedet mások szenvedése előtt. Amikor megijedsz attól, hogy kilépj a sorból – hogy kiállj magadért vagy másokért. Amikor inkább a tespedést választod a fejlődéssel szemben. Amikor inkább kába szendergésbe merülsz, hogy ne kelljen józanul szembenézned a kínzó gondokkal.
A nem-cselekvés az, amikor tudatosan, körültekintően, együttérző és nyitott szívvel reflektálsz valamire azzal, hogy nem reagálsz rá. Amikor jelen vagy, de nem merülsz el – nem veszel részt valamiben. Nem teszel eleget konformizmusból valamiféle elvárásnak. Amikor nemet mondasz egy pillanatnyi inger kielégítésének, amiről tudod, hogy végül zsákutcába vezetne téged. Amikor felébredsz egy rossz álomból és éber szemmel nézel körül.
A tétlenség gyakran tevékenységből áll – üres, agyatlan, szokások vak automatizmusa által irányított cselekvésből. Indulati reakciókból. Fecsegésből.
A nem-cselekvés gyakran cselekvő – hiszen benne egy szabadságra törekvő lélek mutatkozik meg. Ami megtöri a gépies determinizmus ördögi köreit.
A tétlenség: hallgatni, amikor fel kéne szólalni.
A nem-cselekvés: a mélység beszédes és bölcs hallgatása, amikor körülötted fecseg a felszín.
A tétlenség: közönyös vállrándítás. Sunyi lapítás.
A nem-cselekvés: a csend szelíd ereje. Bátor helytállás.
A tétlenség öl, butít és nyomorba dönt. Embernyomorító rezsimeket tart fent.
A nem-cselekvés mértéket és értéket teremt. Fenntartja a szabadság kis köreit.
A tétlenség a kő, amit a tóba dobnak, és tehetetlenül elmerül a mélybe.
A nem-cselekvés a gyöngyhalász, aki zsákmányával felbukkan a tó felszínén és újra szabadon lélegzik.
(notes to myself)
