A nem-cselekvés nem ugyanaz, mint a tétlenség. A tétlenség a cselekvéstől való visszariadás. Attól, hogy kilépj a komfort-zónádból. És ezért inkább próbálod bezárni az elmédet és a szí­vedet mások szenvedése előtt. Amikor megijedsz attól, hogy kilépj a sorból – hogy kiállj magadért vagy másokért. Amikor inkább a tespedést választod a fejlődéssel szemben. Amikor inkább kába szendergésbe merülsz, hogy ne kelljen józanul szembenézned a kí­nzó gondokkal. A nem-cselekvés az, amikor tudatosan, körültekintően, együttérző és nyitott szí­vvel reflektálsz valamire azzal, hogy nem reagálsz rá. Amikor jelen vagy, de nem merülsz el – nem veszel részt valamiben. Nem teszel eleget konformizmusból valamiféle elvárásnak. Amikor nemet mondasz egy pillanatnyi inger kielégí­tésének, amiről tudod, hogy végül zsákutcába vezetne téged. Amikor felébredsz egy rossz álomból és éber szemmel nézel körül. A tétlenség gyakran tevékenységből áll – üres, agyatlan, szokások vak automatizmusa által irányí­tott cselekvésből. Indulati reakciókból. Fecsegésből. A nem-cselekvés gyakran cselekvő – hiszen benne egy szabadságra törekvő lélek mutatkozik meg. Ami megtöri a gépies determinizmus ördögi köreit. A tétlenség: hallgatni, amikor fel kéne szólalni. A nem-cselekvés: a mélység beszédes és bölcs hallgatása, amikor körülötted fecseg a felszí­n. A tétlenség: közönyös vállrándí­tás. Sunyi lapí­tás. A nem-cselekvés: a csend szelí­d ereje. Bátor helytállás. A tétlenség öl, butí­t és nyomorba dönt. Embernyomorí­tó rezsimeket tart fent. A nem-cselekvés mértéket és értéket teremt. Fenntartja a szabadság kis köreit. A tétlenség a kő, amit a tóba dobnak, és tehetetlenül elmerül a mélybe. A nem-cselekvés a gyöngyhalász, aki zsákmányával felbukkan a tó felszí­nén és újra szabadon lélegzik. (notes to myself)