Sokan sokat beszélünk arról, hogy mit kell tennünk azért, hogy megelőzzük az emberi civilizáció bukását. Hogy mit kell tennünk nekünk, mindannyiunknak, embereknek. Mi az a közös cselekvés – mik azok a fő közös cselekvések – amelyek ehhez szükségesek. Légy tudatos fogyasztó! Ne egyél húst! Tégy a gyűlöletkeltés ellen! Nyilvání­ts szolidaritást az üldözöttekkel! Ne pazarold az ivóvizet! Ne használj annyi műanyagot! Támogass fontos civil ügyeket! Ne szavazz demagóg pártokra! Szerveződj lokálisan! Ne ülj fel a nagyvállalatok manipulációjának! És a többi. Ezek fontos viták – és ezek fontos közös cselekvések. De közben azt is gondolom, hogy a „mit tegyünk” kérdés mellett, előtt van egy másik, még fontosabb kérdés is, amit meg kell válaszolnunk: „ki vagyok én.” Valahol korunk válsága abból is – és főleg abból – fakad, hogy egyre kevesebb ember képes ezt a kérdést megnyugtatóan megválaszolni. Az egzisztenciális űr és bizonytalanság, ami a kérdés megválaszolatlansága mögött van – folyamatos kielégületlenséget szül. Soha nem elég, ami van, mindig több kell. Az sarkall minket arra, hogy folyamatosan feszegessük a bolygó határait. Hogy a korlátlan növekedés bűvkörében kizsákmányoljuk az erőforrásait. És kizsákmányoljuk, elnyomjuk egymást, embereket is. A kérdés megválaszolása nem lehetséges pusztán racionális úton. Nincsenek előre megcsócsált egyenválaszok. Jelentést kell találnunk és adnunk az életünknek. Mindannyiunknak. Nem szavakkal, hanem kapcsolódással. Kapcsolódással az alkotáshoz. A teremtéshez. Más emberekhez, közösségekhez. Egymáshoz. Ki a taní­tás, ki a művészet, ki a felfedezés, ki a gyógyí­tás, ki a szervezés, ki a spiritualitás útján. Mindenki a maga élethivatása szerint. A Földnek olyan emberekre van szüksége, akik jelentést találnak az életükben és biztonságosan kapcsolódnak. Ha inspirálnak, ha adnak neked valami fontosat az í­rásaim, kérlek, adj Te is – támogasd az oldalt: https://drogriporter.hu/tamogass/ kép: Lesley Oldaker