Torlódnak a hullámok a fejed fölött?
A nagyvilág megőrült: a Ukrajnában, a Közel-Keleten, Szudánban és még jó pár helyen embereket ölnek emberek halomra. Őrült diktátorok tenyésznek, mint a penészgomba – és lehet, hogy a világ leghatalmasabb országát hamarosan egy narancshajú sültbolond fogja irányítani. Közben a klímaválság Damoklész-kardja ott lebeg a fejünk fölött…
És akkor ott van a kis mikrokozmoszod, a te saját magánéleted. Ilyenkor év végén bizonyára egy csomó gond nyomaszt. Határidők vonnak fenyegető árnyékba, családi-baráti konfliktusok bosszantanak és néha úgy érzed, hogy legszívesebben bekucorodnál valami sarokba és hagyjanak békén.
Ismerős?
Reménykedhetsz, hogy egyszer majd csak jobb lesz. Eljön az idő, amikor majd lesz időd dolgokra – és lesz időd magadra. Lesz időd legfontosabb emberi kapcsolataidra. Amikor elégedetten hátradőlhetsz. Elvégre ezért igyekszel, törtetsz, nyomulsz, nemde?
De tényleg eljön ez az idő?
A nagy helyzet az, hogy az emberek túlnyomó többsége úgy éli le a neki adott éveket, hogy közben mindig ennek az egyszer valamikor eljövő elégedett hátradőlésnek az ígéretét hordozza magában. Mint valami jelzőfényt követi, bódultan.
És a végén, amikor eljön a Vég, csalódottan és felháborodottan horkan fel: de hát kérem én még nem is éltem! Hát ez nem igazság! Én még annyi mindent nem… és olyan sok hülyeséget meg igen. Nem, ez nem lehet, hogy ennek az egésznek csak így egyszer csak vége legyen, mikor annyit készültem a Valamire, arra a nagy betűs életre. Pedig ha ezt tudom, akkor…
Pedig igen, egyszerűen csak így, egyszer, vége lesz. És mindig is tudtuk ezt.
Ott maradunk a kétségeinkkel, a befejezetlen terveinkkel, szívünkben tele megvalósulatlan vágyakkal, kimondatlan gondolatokkal és kinyilvánítatlan érzelmekkel. Félbeszakított álmok szomorú mementóit hagyjuk magunk után.
Az idő most jött el: éld az életed! Találd meg, fogadd el, ragadd meg a magad tökéletlenségében, a saját időzavaros, rohanó hétköznapjaidban – lélegezd ki és be! Ne várd meg, amíg kitisztul, lásd meg a torlódó felhők mögött is az eget!
kép: Samuel Scrimshaw