Már kispapaként jutottam el oda, hogy elkezdjem olvasni Rácz Laura Rebecca könyvét a tudatosan gyermektelen emberekről. Rebecca a Drogriporter egyik törzsolvasója és engem is meginterjúvolt már egy új könyvéhez. Nagyon fontosnak tartom, hogy megí­rta ezt a könyvet – mint ahogy a bevezetőben is í­rja, ez is az olyan tabutémák egyike, amelyekről Magyarországon nem illik beszélni – legfeljebb megfelelő ismeretek hiányában í­télkezni. A könyv többek között olyan beszélgetéseket és vallomásokat tartalmaz, amiket tudatosan gyermektelen felnőttekkel készí­tett. A közvélemény többnyire egyszerűen csak önzőnek bélyegzi a gyermektelen párokat. Ez a könyv pont azért érdekes, mert megmutatja, hogy milyen sokféle élettapasztalat állhat amögött a döntés mögött, hogy valaki nem kí­ván gyermeket vállalni. Amikor egy ilyen tabu-témáról van szó, mindig hasznos megismerni az érintettek történeteit, mielőtt elhamarkodott í­téleteket alkotunk – ezt a saját témáim kapcsán én is ezerszer tapasztaltam már. Érdekes élmény éppen most, ebben az életszakaszomban beleolvasni az egyes élettörténetekbe és perspektí­vákba – ugyanis én magam is egészen sokáig éltem a gyermektelen felnőttek életét. Egy pillanatig nem bántam meg, hogy gyermekem lett – még a legnehezebb órákban is csak annyit kí­vánok, bárcsak képes lennék jobban elviselni a nehézségeket. De nem is érzem magam erkölcsileg kiválóbbnak önmagában attól, hogy gyerekem van. Mi emberek gondoskodásra és kapcsolódásra rendeltettünk. Arra, hogy felelősséget vállaljunk egymásért: ez az evolúciós sikerünk kulcsa. De gyermek nélkül is élhet az ember teljesen tartalmas és értelmes életet, hasznára válva a közösségének. Számos önző, felelőtlen szülőt ismerek, és számos önzetlen, társadalmi felelősséget vállaló gyermektelent. Egyszerűen mindenki bejárja a maga életútját, és vagy eljut előbb-utóbb egy olyan válaszúthoz, ahol a gyermekvállalás egy örömteli és reális lehetőséggé válik, vagy sem. Ezt valakinek a saját életében görcsösen erőltetni, vagy akár fiatalon teljességgel kizárni: szerintem egyaránt illúzió. Hiszen mi magunk, emberi lények, is folyamatosan változunk – ezt én is a saját életem tapasztalatából tanultam meg. Döntsünk bárhogyan is a saját életünkről, fontos, hogy hajlandók legyünk nyitottan, elfogadóan hozzáállni egymás életmódbeli választásaihoz. És ez a könyv ebben segí­t. https://partvonal.hu/konyvek/tudatosan-gyermektelenek—eletutak-dontesek—konyv-a-tabuk-ellen/139495697