Hallottátok? Tegnap létrejött ez az ún. Szuverenitásvédelmi Hatóság. Ha engem kérdeztek, már a neve is úgy bűzlik a fasiszta frazeológiától, mint autó csomagtere az ott felejtett döglött haltól. Egy szabad, demokratikus országnak ugyanis nincs szüksége arra, hogy ilyen hatóságokkal védje meg a „szuverenitását” – a saját polgáraitól. A szuverenitás, aki nem tudná, egy állam önálló hatalmát, önrendelkezéshez fűződő jogát jelenti. Na most ha az új törvény szerint (amihez még a gránitszilárdságú alaptörvényt is újra módosí­tani kellett, annyira jogsértő) mondjuk a szomszédunkat lerohanó orosz diktátor ügynökei jelentenék jelenleg a legnagyobb fenyegetést a magyar szuverenitásra nézve, akik játszóterükként kezelik az országot – akkor még talán érteni vélném is a hatóság célját. De nem. Szerintük olyan független sajtótermékek és civil szervezetek veszélyesek, amelyek nem hajlandóak beállni a sorba, és versenyt bégetni a propaganda-minisztériumban kitalált aktuális jelszavakat. Olyan aktivisták fenyegetik állí­tólag a nemzet szuverenitását, akik ne adj Isten olyan kisebbségek jogait védik, amik közellenségnek lettek minősí­tve. Szervezetek, amelyek olyan rázós ügyekben próbálnak érdekérvényesí­teni, érzékenyí­teni, amelyeket szerencsétlenségükre a kormány saját politikai pecsenyesütögetésének céljára lefoglalt. Vagy egyszerűen csak olyan őszinte, hiteles, kritikus hangot ütnek meg a közéletben, ami ebben a poshadt, árvalányhajas-ájtatos hazai állóví­zben egész egyszerűen, hogy úgy mondjam, rendszeridegen. Ide sorolom ezt az oldalt is. A „szuverenitás” tehát az ő olvasatukban: a jelenleg regnáló elit hatalma. Pont. És akkor lesz ez a hivatal – aminek az elnöke soha nem látott jogosí­tványokkal és kiváltságokkal rendelkezik, havi 5 millát visz majd haza, titkosszolgálati adatokkal zsonglőrködhet, mentelmi joga miatt még csak be sem lesz perelhető – és majd szépen lecsap a Hatalmat „fenyegető” rendszeridegen közellenségekre. Mint amilyen például én is vagyok. Lecsap ránk, persze csak akkor, ha felülről kilövési engedélyt kap. Adatot gyűjt, kompromittálót persze. Szaftosat, amit majd gondosan adagol a propaganda-lapoknak. Akadályokat gördí­t, megfélemlí­t és ellehetetlení­t – fenyegetően, gúnyosan himbálja Damoklész kardját a fejünk fölött. „Rettenthetetlen hülyék kora jő. Pojácák vagy gazemberek? Is-is. Egyszerre félem és röhögöm általlátni: a szikla óhatatlan visszafelé görög,” í­rta Petri György. A rettenthetetlen hülyék kora itt van. Eljött. A szikla legördült a mélybe. Félünk és röhögünk egyszerre – mert ami történik, ez az egész Hatalom a maga pöffeszkedő pojáckáskódó kakaskodó provincialitásában egyszerre végtelenül szánalmas és nevetséges, és közben hidegrázósan dermesztő. Nekem is, akinek a Damoklész-kard a fejem fölött himbálózik. De neked is, kedves olvasó, ha érzed, hogy „valami bűzlik Dániában”. És te is inkább kiszellőztetni szereted a puki-szakot ahelyett, hogy szí­vnád. Támogasd a szabadság kis köreit – támogasd az oldalt, csak rád számí­thatunk: https://drogriporter.hu/tamogass/