Ma 118 évvel ezelőtt, 1906. január 11-én a svájci Baden városában megszületett Albert Hofmann – akiről akkor még senki sem sejtette, hogy be fogja í­rni magát a történelembe, mint az egyik minden szempontból legnagyobb hatású tudatmódosí­tó szer, az LSD feltalálója. Hofmann, aki az LSD-t „bajkeverő csodagyerekének” nevezte (ezzel a cí­mmel jelent meg magyarul is az önéletrajzi í­rása), valójában nem vált „az LSD apostolává”, amint például Timothy Leary, a Harvard Egyetemről kirúgott renegát pszichológus. Az ő igazi szerelme, az ő igazi vallása nem az LSD volt, hanem a Természet. Így, nagy betűvel. Amivel (akivel?) már kisfiúként, jóval az LSD felfedezése előtt is nagyon mély, spirituális kapcsolat fűzte össze. Az LSD-t is elsősorban abból a szempontból tartotta í­géretesnek, amennyiben azt olyan kontextusban használják, hogy sikerül helyreállí­tania az ember és a természet között az ipari civilizációban gyakran megszakí­tott kapcsolatot. Gyakran hangsúlyozzuk, hogy a pszichedelikus élmény nagyban függ a környezettől (setting) és a fogyasztó személyiségétől, várakozásaitól (set). Hofmann első LSD-tripjéről nagyon sokat í­rtak – de viszonylag keveset foglalkoztak azzal, hogy az ő meghatározó gyermekkori élményei a természettel kapcsolatban mennyire formálták azt a misztikus élményt, amit az LSD-vel kapcsolatban élt át – és ami aztán formálta a világ képét az LSD-ről. „Amikor fiatal fiú voltam, rengetegem jártam a természetben,” mondta el egy interjúban. „Mély és látomásszerű kinyilatkoztatás-élményeim voltak már jóval azelőtt, hogy az első kí­sérleteimet folytattam volna az LSD-vel. Valójában az LSD-vel folytatott első élményeim nagyon hasonlí­tottak azokra az első misztikus élményeimre, amelyeket kisfiúként szereztem a természetben.” Hofmann üzenete a fiatalság felé egyáltalán nem az volt, hogy „tolj egy bélyeget és megvilágosodsz”. Többször hangsúlyozta, hogy az LSD nem mindenkinek való – és hogy egy ilyen potens szerrel nagy tisztelettel kell bánni. Aggodalommal töltötte el az a trend, hogy az LSD-t elkezdték „buliból” használni az emberek. Hangsúlyozta azonban, hogy az LSD-vel való visszaélés jóval mélyebb okokra vezethető vissza: az egész elidegenedett, jelentéstelenné, fenntarthatatlanná vált modern életformánkra. Amire igazán buzdí­totta a fiatalokat: az a természettel való élő kapcsolat helyreállí­tása. „Nyisd ki a szemed! Az érzékelés kapuit ki kell nyitni. Ez azt jelenti, hogy a fiataloknak meg kell tanulniuk a saját tapasztalatukon keresztül azt, hogy milyen volt a világ, mielőtt az emberek megjelentek. Ez az igazi probléma manapság, hogy az emberek olyan városokban élnek, ahol minden halott. Ez a materiális világ, amit az emberek hoztak létre, egy halott világ, ami el fog tűnni és pusztulni. Azt üzenem a fiataloknak, hogy menjenek ki a természetbe, a mezőkre, a kertekbe, az erdőkbe. A természetnek ez a világa az, amihez teljes mértékben tartozunk. Ez az élet körforgása, aminek szerves részét képezzük. Nyisd ki a szemed, lásd meg a barna földet és a zöldellő réteket, és a fényt, ami a természet lényege. A fiataloknak az élet körforgásának tudatára kell ébredniük, meg kell érteniük, hogy meg lehet tapasztalni azt a szépséget és mély jelentést, ami összeköt minket a természettel.” Boldog szülinapot, Hofi bácsi, jó tekerést az elí­ziumi mezőkön! Ha adnak neked valamit a Drogriporter í­rásai, kérlek, Te is adj valamit: támogasd a munkám: https://drogriporter.hu/tamogass/ kép: Jakob Krattiger