Folyamatosan darázsfészkekbe nyúlok ezen az oldalon az írásaimmal, ezért szükségét érzem némi magyarázkodásnak. Az persze már jó pár éve nem újdonság, hogy mindenféle témáról írok. Beleállok határozott véleményekbe olyan témákban, amik polarizálják a közvéleményt. Gyerekmentesség. Korrupció. Gyerekek altatása. Wine moms.Áltudomány. Vallásosság és ateizmus. Szigorú szeretet. Spirituális lehasítás. Gender. Klímaváltozás. Szexuális orientáció. BDSM. Egyházak és abúzus. Összeomlás.
Többször kérdezték: nem félek mindebbe beleállni? Persze, hogy félek. A félelem egy hasznos és emberi reakció, aki soha nem fél, az nem lesz hosszú életű. De egyben sokkal jobban félek a langyos unalmas gerinctelen középszerű tespedéstől, mint attól, hogy beleálljak dolgokba.
Egyébként rá kellett jönnöm, hogy sokszor éppen azzal húzom ki a gyufát, ha NEM állok bele egyik lövészárokba sem teljes mellszélességgel. Bevallom, hogy tudatosan hagyom nyitva „a másik oldal” felé is egy kicsit az ajtót: bizonyára még azokon az oldalakon is vannak meggyőző érvek, amelyekkel úgy összességében én nem tudok azonosulni. Ez egyáltalán nem jelent semlegességet – hiszen például az erős és a gyenge vitájában a semlegesség mindig az erős oldalára való állás. És vannak olyan viták is (nem mindegyik!), amiket egyszerűen a tudományos bizonyítékok súlya eldönt. Nem félek odaállni egy oldalra, ha ott érzem az igazságot. Amitől félek, az a paranoid bunker-mentalitás, ami bezárkózik a „mi” és az „ők” észjárásba, és csak fekete-fehérben, barátokban és ellenségekben tud gondolkodni. Szerintem az embernek lehet határozott véleménye valamiről, de ettől függetlenül nyitott elmével és szívvel kell járni a világban. Tud azonosulni egy üggyel, és mégis: érezheti azt, hogy azt a bizonyos ügyet nem mindig úgy képviselik, ahogyan kellene. Már pedig aki a bunker-mentalitásba zárkózik, az pont ezt a képességét veszíti el.
Soha nem az a szándékom, hogy megbántsak bárkit, vagy bármilyen csoportot. Próbálok úgy fogalmazni, hogy ne legyen sértő, bántó (kivéve amikor a harácsoló és képmutató Döbrögi uraságokat kell kritizálni, na ott ez nem szempont). Nem mindig sikerül. Ez bizonyára az én hibám, és ha megbántok valakit, azt utólag én is bánom. Szerintem sok olvasó van, aki sok mindenben egyetért velem – de talán kevés olyan olvasó van, aki mindig mindenben egyetért velem. De az a helyzet, hogy szerintem ha arra törekednék, hogy mindenkinek az érzékenységére kínosan ügyeljek, ha csak olyan véleményeket fogalmaznék meg, amivel senkinek sem lépek a tyúkszemére – az recept lenne egy sziruposan unalmas oldalhoz. Én inkább választom azt, hogy szenvedélyesen képviselek álláspontokat, még akár akkor is, ha ezzel azokkal kerülök konfliktusba, akikkel egyébként az esetek 99%-ban egyetértek. És mindig akad, aki egy éppen ilyen összeakaszkodás után jön rá, hogy a Drogriporter az valójában micsoda szar oldal, és ő nem is követi többet (a feleségem erre szokta mondani, ez nem repülőtér, ahol be kell jelenteni a távozást).
Sokaknak túl progresszív vagyok, másoknak esetleg túl konzervatív. Mert hogy ugye például előszeretettel kritizálom a klérust, de eközben nem utasítom el az egyházat vagy a vallást magát. Gúnyolom az áltudományos sarlatánságokat, de egyúttal nagyra tartom a hiteles spiritualitást. Tiszteletre méltónak tartom a szülőséget, de egyben ki nem állhatom a szüljél-propagandát. A világon az egyik legfontosabb dolognak tartom a gyermeknevelést, de egyébként semmi bajom azzal, ha valaki tudatosan gyermekmentes. Szívvel-lélekkel a különféle kisebbségek ügye mellett állok, de nem tudom nem észrevenni, amikor valaki túl vonalasan, didaktikusan vagy türelmetlenül képviseli ezeket az ügyeket. Tökre számít a véleményed, kedves olvasó, örülök, ha azt kulturáltan és értelmesen megfogalmazod (nem úgy, mint a múltkor valaki, aki nemes egyszerűséggel halált követelt rám). És bizonyára egy tea mellett el tudnánk diskurálni értelmesen (ha végtelen szabad időm lenne). De már letettem arról, hogy minden egyes ügyben végtelen komment-háborúba bocsátkozzam, mert az annyira félre tud menni. És a saját mentális egészségem is megsínylené. Mindenesetre azt kell mondanom, hogy még ha nem is mindenben értünk egyet, de végtelenül hálás vagyok azért, hogy ezen az oldalon ilyen sok értelmes és értő, nyitott olvasóra találtam!
(note to my readers)
