„A költségvetés az állam csontváza, a félrevezető ideológiák lehántása után,” írta Rudolf Goldscheid szociológus.
Lehet, hogy ez a mondás kicsit túlzás, de azért van benne egy nagy adag igazság. A politikai marketinget és porhintést úgy lehet megkülönböztetni a valódi, eredményes szakpolitikától, hogy az utóbbi mögött van tudás, pénz, és intézményes háttér. Magyarország soha nem költött sokat a költségvetéséből a drogterületre, de azért 2010 előtt a helyzet lényegesen jobb volt: több, mint egymilliárd forint állt rendelkezésre drogkoordinációra, pályázatokra, képzésekre (és akkor az inflációt még nem is számoltuk). Azóta a drogkoordináció és a költségvetés leépült, stagnált, majd a COVID környékén teljesen eltűnt a költségvetési tételek közül. Megszűntek a pályázatok is (ún. KAB-os pályázatok), amelyekre prevenciós, ártalomcsökkentő szervezetek pályázhattak. A címkézett, célzott drogprevenciós költségvetés hiányában legfeljebb EU-s pályázatok jöhetnének szóba, de hát ugye tudjuk, mi történt az EU-s pénzekkel. Szóval amikor legközelebb olyasmit hallotok, hogy a magyar kormánynak milyen fontos a drogmegelőzés, gondoljatok erre a grafikonra. És úgy általában: ez a mostani nagy csinnadrattával bejelentett drogellenes kampány valójában csak egy rogáni PR-termék, ami arról szól, hogy a kevésbé iskolázott vidéki szavazókat megtartsa a kormánypárt. Ha őszinte, hiteles szándék lenne a „gyermekek védelmére”, akkor mondjuk leülnének az addiktológiai szakma képviselőivel (az erre hivatott Kábítószerügyi Tanács évek óta nem ülésezett) és őket kérdeznék meg, hogy mit kellene tenni. Ez az egész egy fügefalevél, hogy eltakarja: a császár meztelen.
Ha fontosnak tartod a Drogriporter munkáját, kérlek, add nekünk idén az adód 1%-át, és állíts be adományt – most méginkább szükségünk van Rád (link a hozzászólásban)!
