„A költségvetés az állam csontváza, a félrevezető ideológiák lehántása után,” í­rta Rudolf Goldscheid szociológus. Lehet, hogy ez a mondás kicsit túlzás, de azért van benne egy nagy adag igazság. A politikai marketinget és porhintést úgy lehet megkülönböztetni a valódi, eredményes szakpolitikától, hogy az utóbbi mögött van tudás, pénz, és intézményes háttér. Magyarország soha nem költött sokat a költségvetéséből a drogterületre, de azért 2010 előtt a helyzet lényegesen jobb volt: több, mint egymilliárd forint állt rendelkezésre drogkoordinációra, pályázatokra, képzésekre (és akkor az inflációt még nem is számoltuk). Azóta a drogkoordináció és a költségvetés leépült, stagnált, majd a COVID környékén teljesen eltűnt a költségvetési tételek közül. Megszűntek a pályázatok is (ún. KAB-os pályázatok), amelyekre prevenciós, ártalomcsökkentő szervezetek pályázhattak. A cí­mkézett, célzott drogprevenciós költségvetés hiányában legfeljebb EU-s pályázatok jöhetnének szóba, de hát ugye tudjuk, mi történt az EU-s pénzekkel. Szóval amikor legközelebb olyasmit hallotok, hogy a magyar kormánynak milyen fontos a drogmegelőzés, gondoljatok erre a grafikonra. És úgy általában: ez a mostani nagy csinnadrattával bejelentett drogellenes kampány valójában csak egy rogáni PR-termék, ami arról szól, hogy a kevésbé iskolázott vidéki szavazókat megtartsa a kormánypárt. Ha őszinte, hiteles szándék lenne a „gyermekek védelmére”, akkor mondjuk leülnének az addiktológiai szakma képviselőivel (az erre hivatott Kábí­tószerügyi Tanács évek óta nem ülésezett) és őket kérdeznék meg, hogy mit kellene tenni. Ez az egész egy fügefalevél, hogy eltakarja: a császár meztelen.  Ha fontosnak tartod a Drogriporter munkáját, kérlek, add nekünk idén az adód 1%-át, és állí­ts be adományt – most méginkább szükségünk van Rád (link a hozzászólásban)!