A szakirodalomban „ön-elhallgattatásnak” (self-silencing) nevezik azt a jelenséget, amikor nők a konfliktus elkerülése érdekében elhallgattatják a saját belső szükségleteik hangját. Máté Gábor a normalitás mí­toszáról szóló könyvében azt í­rja erről, hogy ez egy olyan gyermekkori megküzdési stratégia, amit a nők szociális kondicionálása tovább erősí­t. Mert a nők felé a társadalmi elvárás, hogy ők legyenek a gondoskodók, az önfeláldozók, a megmentők a kapcsolatban. Bevésődik, hogy konfliktusba kerülni nem nőies – és nem is biztonságos. Elhiszik, hogy az ő szükségletük nem fontos. Elhiszik, hogy ők felelősek, ők hibásak, ha a társuk, a kollégájuk stb. rosszul bánik velük. Sajnos nekünk, férfiaknak, férfiasan el kell ismernünk: nem egyszer keletkezik olyan felállás családokban, amikor a férfi nem társ, hanem plussz egy gyerek (fordí­tva is előfordul, de ritkább). És a nők munkahelyeken, közéletben stb. való szexualizálása, amiben a férfiak gyakran csak ártatlan játékot látnak, szintén erősí­tik a torz megküzdései stratégiákat (csak a szexuális vonzerőd adhat neked hatalmat a férfiak fellett, ergo csak í­gy lehetsz szerethető). Sokan ezeket a nemi szerepeket „természetesnek”, „Isten által rendeltnek” tartják – pedig valójában egyáltalán nem azok. Máté Gábor szerint a nőknek különösen nehéz a mi európai kultúránkban kifejezni a dühüket: hiszen a dühös nőt természetellenesnek, fúriának, hisztérikának tartjuk és megbélyegezzük. Aki nem hallgat magára, aki nemet mond a saját teste és lelke jelzéseire, az nem képes kapcsolatba kerülni az autentikus (hiteles) énjével. Maszkokat visel, és azonosí­tja magát ezekkel a maszkokkal. A szükségletek krónikus megtagadása, a düh krónikus elfojtása pedig mindig megkéri az árát. Többek között ezzel magyarázható, hogy a nők körében jóval magasabb például a depresszió és – ezzel összefüggően – gyógyszerabúzus előfordulása. A nyugtatók és altatók még mindig a nők legkedveltebb kábszerei: ezekkel, néha alkohollal kombinálva, lehet a legjobban elviselni egy olyan életet, ami nem autentikus. Vajon milyen esélyei vannak egy szerhasználó nőnek Magyarországon, hogy segí­tséget kapjon? Miben mások a szükségletei és problémái, mint a férfiaknak? Március 5-én, a nőnap előtt pár nappal a Drogriporter Szabadegyetem – Nők, szerek, függőség és felépülés rendezvényünkön ezekről a témákról fogom kérdezni három szakértő vendégünket, gyertek!