Hogyan kommunikáljon egy szülő a gyerekével a drogokról?
A Kék Tesla című interaktív drogprevenciós színházi előadásban (írtam róla korábban) volt egy érdekes játék. A résztvevők azt a feladatot kapták, hogy játszák el a szülőt, aki mosás közben talál a gyereke koszos ruhájának zsebében egy zacsit benne eki tablettákkal. Persze optimális esetben erre a beszélgetésre nem akkor kerül sor először, amikor a szülő már talált valamit a gyerekénél… De pont ezért nagyon érdekes játék, szerintem szükség lenne arra, hogy minél több szülő gyakorolja ezt, mielőtt még élesben ilyen helyzetbe kerülne. Vajon te hogy reagálnál erre? Mit mondanál neki?
Ha Horváth Laci kormánybiztost kérdezed, akkor ő bizonyára azt fogja válaszolni, hogy el kell mondani a kölöknek, hogy a drog rossz. Halálos. Mindig. Mindenkire. Sajnos a magyar szülők egy jelentős része egyet is ért vele. Nem érdekel, te mit gondolsz, jó-e. Letöröm a kezed, ha mégegyszer hozzányúlsz. Most azonnal elmondod, kitől vetted, oszt feljelentjük a rendőrségen. És hasonlók.
Pedig egyáltalán nem ez a megfelelő kommunikáció. A megfelelő szülői kommunikációnak szakirodalma van, ezt a kérdést tudományos módszerrel is vizsgálták az elmúlt évtizedekben. És a szakirodalom szerint a tekintélyelvű, egyoldalúan a veszélyeket hangsúlyozó, elrettentő kommunikáció a drogokról kimondottan kontraproduktív. Különösen az olyan fiataloknál, akik már próbáltak valamilyen szert. És ha saját tapasztalataik nem egyeznek azzal, amit a szülő állít, az teljesen lerombolja a szülői kommunikáció hitelességét. Akkor meg még inkább, ha egyébként a szülő kettős mércét alkalmaz a saját szerhasználatával (pl. piálás, dohányzás)…
Ezzel szemben ami működik: nyitott, őszinte, nem-konfrontatív és nem-ítélkező kommunikáció. Ez akkor most azt jelenti, hogy normalizálni kell a gyerek szerhasználatát, hördülhetnek fel sokan. Nem, nem azt jelenti. Tudjuk, hogy minél hamarabb kezdődik a szerhasználat, annál kockázatosabb, annál nagyobb valószínűséggel jár majd később problémákkal. A szülői aggodalom egyáltalán nem megalapozatlan, és a szülőnek ezt ki kell fejeznie. Azonban nem mindegy, hogyan teszi. El kell mondania, hogy aggódik: „Szeretlek és aggódom az egészségedért.” Nem pedig: „Tönkreteszed az életed!” vagy „Nem hiszem el, hogy ilyen rosszul neveltelek, hogy drogos lettél!”
Fontos, hogy a szülő maga is utánanézzen annak, amiről beszél. Ha például Ecstasy-ról (MDMA) van szó, a Drogriporter Tudástár Ecstasy szócikke jó kiindulási alap (belinkelem lent). A kutatások szerint a félelem-alapú üzenetek és elrettentés („A drogok tönkreteszik az életed!”) helyett sokkal eredményesebb, ha tényeken alapuló párbeszédet kezdeményezel a kockázatokról. Tájékoztatás – és nem kioktatás, ez a lényeg. Nem kell félni attól, hogy elismerjük: egy szer használata lehet pozitív, ha bizonyos feltételek (set, setting, dózis) fennállnak. Az MDMA például életmentő gyógyszer is lehet, poszt-traumás stresszben szenvedő emberek pszichoterápiájában.
És itt jutunk el oda, hogy miért kimondottan káros az, amit most a magyar kormány művel: hogy betiltana minden kommunikációt, ami a drogok pozitív hatásairól szól. Mert lehetetlenség őszintén és eredményesen beszélni a szerhasználat kockázatairól, ha közben nem beszélünk arról, hogy egyébként miért fogyasztanak az emberek szereket. Nem azért, mert rosszul akarják érezni magukat – hanem azért, mert jól érzik magukat tőle. Nagyon. Legalábbis egy ideig mindenképpen. Talán jobban, mint valaha az életükben. És ha így van, és minél inkább így van, annál félőbb, hogy egyébként az életükben nem képesek megtalálni az örömet. És ott bizony akkor komoly dolgunk van, mint szülőknek. De ha nem tudunk őszintén beszélni erről a gyerekünkkel, akkor ezt a lehetőséget elszalasztjuk. Ha nem hallgatjuk meg, figyelmesen, a megértés szándékával, hogy miért fogyasztanak, akkor ezt nem fogjuk megtudni. Borzasztó mulasztás.
Az őszinte kommunikáció persze nem jelent parttalan engedékenységet. Hiszen a tekintélyelvű szülői kommunikáció mellett a túl liberális kommunikáció is káros. Következetes és világos szabályokat kell szabni. De ha a gyerek nem érti meg, hogy ezek a szabályok az ő érdekét szolgálják, ha pusztán külsődleges konformitásból egyezik bele, akkor az nem sokat ér. Végső soron a legfontosabb azt kommunikálni, hogy szereted a gyerekedet és mindig bizalommal fordulhat hozzád, bármi történjen is. Mert azt szeretnéd, hogy ha hülyeséget csinál és bajba kerül, akkor ne féljen felhívni téged. Mert ha fél, akkor valami még nagyobb bajba kerülhet.
És végül: ha a szülő elakad, ha maga is problémákkal küzd, ami miatt nem tud a gyerekének megfelelő támogatást nyújtani, nem szégyen segítséget kérni. A repülőkön az utaskísérők is elmondják: a szülők először a saját oxigénmaszkjukat tegyék fel, mielőtt a gyerekükre felteszik.
Ha fontosnak tartod, hogy legyen őszinte és hiteles kommunikáció a drogokról, akkor most minden eddiginél fontosabb, hogy támogasd a Drogriportert – kérünk, oszd meg ezt a posztot, add nekünk idén az adód 1%-át és állíts be nekünk adományt, bármilyen kis adomány sokkal többet jelent nekünk, mint a döbrögik milliói!
fotó: Kék Tesla előadás, Karnok Csaba
