Ha szétnézel, megannyi diszfunkcionális családot látsz magad körül. Lehet, hogy te magad is abban nőttél fel. Nagy esélyed van rá, hiszen Magyarországon szinte minden család súlyos traumákat cipel generációkon át – még ha te, az utód, nem is tudsz róla. Mert a jótékonynak szánt feledés homályába száműzték azt a rengeteg szenvedést és félelmet anélkül, hogy feldolgozták volna. Tanult tehetetlenség. Elfojtott düh. A kudarc béní­tó megalázottsága. Sejtekbe ivódott szégyen. A szomszéd sikere fölött érzett rosszindulatú irí­gység. Egyik sem független attól, hogy milyen csomagot kaptál az előző generációktól. Nem leszel rosszabb ember attól, hogy ezeket átéled, érzed. Nem leszel hitványabb ember a csomagtól, amit cipelsz – nem tesz téged rosszabbá, mint a másik embert, aki esetleg könnyebb csomagot cipel. Vagy kiváltságosabb helyzetben van és több támogatást kap a cipeléséhez, mint te. Még akkor sem, ha te egy másik ember csomagját is a válladon cipeled, akivel egy családban élsz. És néha úgy érzed, agyonnyom a súlya, és olyankor hibát hibára halmozol. És szégyelled magad. Úgy érzed, hogy arra í­téltettél, mint valami Sziszifusz, aki újra és újra felgörgeti a transzgenerációs trauma szikláját a hegyre, csak hogy újra és újra visszazuhanj vele együtt a mélybe. De ha komolyan és alaposan szétnézel a világban, akkor látsz mást is. Látsz embereket, akik borzasztó terhet kaptak gyermekkorukban, de mégis küzdenek. Túlélőket, akik nem hajlandók többé a tehetetlen áldozat szerepét játszani. Felépülőket, akik nem hajlandók tanult viselkedések mérgező hálójában vergődni. Szülőket, akiket gyermekkorukban testi vagy lelki terrornak vetettek alá, akárcsak az őket bántalmazó szülőt: de azt mondták, elég. És ők már másként bántak a gyerekükkel. Mert elég bátrak voltak felvállalni a sérülékenységüket, szembenézni a fájdalmukkal és segí­tséget kérni a feldolgozásához. Meghúzták a határaikat. És megértették: nem kell tökéletesnek lenni. Sem nekik, sem a gyereküknek. Én azt gondolom, hogy minden egyes történet, amiben valaki kiszabadul a múlt börtönéből, egy csoda. Csodák közt élünk.