Még másfél éve sincs, hogy megszületett a kislányom, de már alig emlékszem rá, milyen volt előtte az életem. Másik időszámítás kezdődött.
És amikor azt mondom: időszámítás, akkor konkrétan úgy is értem, hogy másként számítottuk, másként számoltuk az időt.Úgymond számolatlanul pergett. Semmi ilyen radikális fordulatot még nem hozott az életmódomban, mint ez.
Mit csináltam például ilyenkor hétvégén? Olvastam, filmet néztem, túráztam, moziba, színházba mentem. Éppen azt, amihez kedvem volt. Kedvemnek legfeljebb a munkám, a pénztárcám és persze a párkapcsolatom szabott határt.
Az életünk olyan volt, mint két csillag, ami egymás gravitációs terében kering egymás körül. És aztán belibegett a mi kis kettős naprendszerünkbe egy harmadik csillag. És minden végtelenül kiszámíthatatlanabbá vált. Felborultak a korábbi szokások. Háromtest-probléma.
Ami korábban alap volt, az luxussá vált. A minőségi idő, amit magamra fordítok, vagy amit kettesben töltünk. A kivétel és nem a szabály. Lopott órákra korlátozódott. Egy csomó minden kiesett az életemből, amiről korábban azt hittem, hogy nélküle nem tudnék élni. Hihetetlen, hogy mennyire alkalmazkodóképes lény az ember.
Visszasírom vajon a gyermektelen életet? Egyáltalán nem. Mert amit nem látnak azok, akik kizárólag a fentebb leírt változókat – hogy mennyire komfortos az életed – írják bele az egyenletükbe, hogy jön más is.Új és más élmények, amelyeket az ember nem adna oda a korábbi komfortjáért. Többször úgy fogalmaztam ezt meg magamnak az utóbbi másfél évben: az életem valahogy teljesebbé vált az apaságtól. Persze manapság az ember csak félve ír le ilyet, nehogy valaki úgy értelmezze, hogy ezzel valamiféle lenézést fejezzek ki mások iránt (nem).
Bosszantó, hogy ezt a szülőség-dolgot ennyire kisajátította magának a jobboldal. Hogy a gyermekvállalás, a család sokaknak amolyan nép-nemzeti-konzervatív direktívává, patetikus pózzá vált. Miközben egy csomó baloldali és liberális ember meg beleállt egy ilyen ellen-narratívába, harcos individualista pózba. Ahol szülőségről még beszélni se menő. Szerencsére egyre többen vagyunk, akik nem hajlandók beállni ezekbe a pózokba.
(note to myself)
