„Az Alaptörvény 15. módosításnak az a tétele, hogy az ember vagy férfi, vagy nő, biológiailag, tudományosan egyszerűen nem igaz” – mondta Falus András akadémikus, genetikus, immunológus. Magyarul a mai napon a kormány egyoldalúan újraírja nem csak az alaptörvényt, de a tudományt is. Ezzel egyben ellentmond magának a gránitszilárdságúnak is, ami kimondja: „Tudományos igazság kérdésében az állam nem jogosult dönteni, tudományos kutatások értékelésére kizárólag a tudomány művelői jogosultak.” Pont.
Nos, nem ez az egyedüli módosítása az Alaptörvénynek, ami ellentmond a tudományos igazságnak. Hiszen éppen mától beleírják azt is az alaptörvénybe, hogy „Magyarországon a kábítószer előállítása, terjesztése, használata és népszerűsítése tilos”. Ez a tétel önmagában látszólag nem foglal magában semmilyen tudományos tényállítást. Csupán egy normatív kijelentés: tilos. Azonban ennek a tiltásnak az alapjául szolgáló érvelés már sokkal inkább.
Ott van máris a „kábítószer” fogalma. Én történészként nagyon sokat kutattam azt, hogy miként alakult a tudatmódosító szerek viszonya az emberi társadalmakhoz, kultúrákhoz. Hogy miként váltak egyes szerek tiltottá, más szerek pedig legálissá. És a szakirodalom fényében egyértelműen ki lehet jelenteni, hogy a jelenlegi „kábítószer” fogalom nem tudományos, hanem egy kulturális és politikai képződmény, konstruktum. A tudományos bizonyítékok ugyanis nem támasztják alá, hogy tudatmódosító szerek egy az ENSZ által listára vett csoportja bizonyíthatóan ártalmasabb, mint más szereké, például az alkoholé vagy a dohányé. Sőt, ha az összehasonlító kutatásokat figyelembe vesszük, akkor meg kell állapítanunk, hogy az alkohol és a dohány például a legártalmasabb szerek közé tartoznak, míg bizonyos illegális szerek, mint például a kannabisz, a legkevésbé ártalmas szerek közé.
Mi több, a tudományos bizonyítékok szerint vannak olyan kábítószernek minősülő szerek, amelyeknek egyébként elismert gyógyászati alkalmazása van. Ezt még az ENSZ egyezményei is elismerik – ezért aztán csak a kábítószerek „nem tudományos és nem gyógyászati használatának” tiltásáról beszélnek! A mostani magyar alkotmánymódosítás azonban kategorikusan fogalmaz: a kábítószer használata tilos – mindig, mindenkor, mindenkinek. Magyarul ha ezt tényleg következetesen végrehajtanák, akkor a kórházakból ki kellene vonni az opioid fájdalomcsillapítókat, amelyeknek köszönhetően jelenleg rengeteg, súlyos állapotban lévő vagy gyógyíthatatlan betegséggel küzdő embernek nem kell embertelen kínszenvedésben töltenie a napjait. És akkor még nem is beszéltem a jelenleg még kevésbé bevett kábítószerek gyógyászati használatáról, mint amilyenek a pszichedelikumok. Amelyek sok szakember szerint a pszichiátriai kezelés legígéretesebb innovációját hordozzák magukban az SSRI antidepresszánsok megjelenése, az 1970-es évek óta.
De a legrosszabb az, hogy az alaptörvény-módosítás még csak azt sem teszi lehetővé, hogy minderről tárgyilagos, őszinte vitát, beszélgetést lehessen folytatni a nyilvánosságban. Ugyanis ma már egyre nyilvánvalóbb, hogy a kábítószerek népszerűsítésének tilalmát a kormány képviselői olyan módon értelmezik, hogy minden semleges vagy pozitív beszéd a drogokkal kapcsolatban már ezen tiltás hatálya alá tartozik. Pedig a drogok pozitív és negatív hatásairól való nyílt és őszinte, tudományos bizonyítékokra, megélt tapasztalatokra támaszkodó beszéd elengethetetlen fontosságú.
Mondjuk ki: gyászos nap ez a mai, nem csak a drogfogyasztók és családjaik, nem csak az addiktológia terén dolgozók, a tudományos kutatók, a drogokat gyógyászati céllal használó egészségügyi dolgozók és betegeik, de az egész magyar demokrácia, jogállam és a tudományos igazság számára is. Én csak remélni tudom, hogy hamarosan ez az egész alaptörvénynek nevezett, toldozott-foldozott tákolmány megy a levesbe az azt toldozgató kormányzattal egyetemben. És újra lesz egy olyan köztársaságunk és annak olyan alkotmánya, amire büszkék lehetünk.
