„Az Alaptörvény 15. módosí­tásnak az a tétele, hogy az ember vagy férfi, vagy nő, biológiailag, tudományosan egyszerűen nem igaz” – mondta Falus András akadémikus, genetikus, immunológus. Magyarul a mai napon a kormány egyoldalúan újraí­rja nem csak az alaptörvényt, de a tudományt is. Ezzel egyben ellentmond magának a gránitszilárdságúnak is, ami kimondja: „Tudományos igazság kérdésében az állam nem jogosult dönteni, tudományos kutatások értékelésére kizárólag a tudomány művelői jogosultak.” Pont. Nos, nem ez az egyedüli módosí­tása az Alaptörvénynek, ami ellentmond a tudományos igazságnak. Hiszen éppen mától beleí­rják azt is az alaptörvénybe, hogy „Magyarországon a kábí­tószer előállí­tása, terjesztése, használata és népszerűsí­tése tilos”. Ez a tétel önmagában látszólag nem foglal magában semmilyen tudományos tényállí­tást. Csupán egy normatí­v kijelentés: tilos. Azonban ennek a tiltásnak az alapjául szolgáló érvelés már sokkal inkább. Ott van máris a „kábí­tószer” fogalma. Én történészként nagyon sokat kutattam azt, hogy miként alakult a tudatmódosí­tó szerek viszonya az emberi társadalmakhoz, kultúrákhoz. Hogy miként váltak egyes szerek tiltottá, más szerek pedig legálissá. És a szakirodalom fényében egyértelműen ki lehet jelenteni, hogy a jelenlegi „kábí­tószer” fogalom nem tudományos, hanem egy kulturális és politikai képződmény, konstruktum. A tudományos bizonyí­tékok ugyanis nem támasztják alá, hogy tudatmódosí­tó szerek egy az ENSZ által listára vett csoportja bizonyí­thatóan ártalmasabb, mint más szereké, például az alkoholé vagy a dohányé. Sőt, ha az összehasonlí­tó kutatásokat figyelembe vesszük, akkor meg kell állapí­tanunk, hogy az alkohol és a dohány például a legártalmasabb szerek közé tartoznak, mí­g bizonyos illegális szerek, mint például a kannabisz, a legkevésbé ártalmas szerek közé. Mi több, a tudományos bizonyí­tékok szerint vannak olyan kábí­tószernek minősülő szerek, amelyeknek egyébként elismert gyógyászati alkalmazása van. Ezt még az ENSZ egyezményei is elismerik – ezért aztán csak a kábí­tószerek „nem tudományos és nem gyógyászati használatának” tiltásáról beszélnek! A mostani magyar alkotmánymódosí­tás azonban kategorikusan fogalmaz: a kábí­tószer használata tilos – mindig, mindenkor, mindenkinek. Magyarul ha ezt tényleg következetesen végrehajtanák, akkor a kórházakból ki kellene vonni az opioid fájdalomcsillapí­tókat, amelyeknek köszönhetően jelenleg rengeteg, súlyos állapotban lévő vagy gyógyí­thatatlan betegséggel küzdő embernek nem kell embertelen kí­nszenvedésben töltenie a napjait. És akkor még nem is beszéltem a jelenleg még kevésbé bevett kábí­tószerek gyógyászati használatáról, mint amilyenek a pszichedelikumok. Amelyek sok szakember szerint a pszichiátriai kezelés legí­géretesebb innovációját hordozzák magukban az SSRI antidepresszánsok megjelenése, az 1970-es évek óta. De a legrosszabb az, hogy az alaptörvény-módosí­tás még csak azt sem teszi lehetővé, hogy minderről tárgyilagos, őszinte vitát, beszélgetést lehessen folytatni a nyilvánosságban. Ugyanis ma már egyre nyilvánvalóbb, hogy a kábí­tószerek népszerűsí­tésének tilalmát a kormány képviselői olyan módon értelmezik, hogy minden semleges vagy pozití­v beszéd a drogokkal kapcsolatban már ezen tiltás hatálya alá tartozik. Pedig a drogok pozití­v és negatí­v hatásairól való nyí­lt és őszinte, tudományos bizonyí­tékokra, megélt tapasztalatokra támaszkodó beszéd elengethetetlen fontosságú. Mondjuk ki: gyászos nap ez a mai, nem csak a drogfogyasztók és családjaik, nem csak az addiktológia terén dolgozók, a tudományos kutatók, a drogokat gyógyászati céllal használó egészségügyi dolgozók és betegeik, de az egész magyar demokrácia, jogállam és a tudományos igazság számára is. Én csak remélni tudom, hogy hamarosan ez az egész alaptörvénynek nevezett, toldozott-foldozott tákolmány megy a levesbe az azt toldozgató kormányzattal egyetemben. És újra lesz egy olyan köztársaságunk és annak olyan alkotmánya, amire büszkék lehetünk.