Fő tartalom átugrása

Széljegyzetek – 2025-04-15

Tudjátok én alapvetően tisztelem, mi több, kedvelem a törvényeket és szabályokat. Azokat a törvényeket és szabályokat, amelyeket egy közösség megfelelő párbeszéd útján hoz létre. Mert a demokrácia, ahogy arra Ronald Dworkin jogtudós rámutat, nem a többség zsarnoksága, hanem a párbeszédre való nyitottság. A demokrácia – a párbeszéd kultúrája. És az imí­gyen hozott törvények és szabályok arról szólnak, hogy előmozdí­tsák a közjót, a szabadságot – az egész közösségét. És még ha kompromisszumokkal is, de a tudományos bizonyí­tékokat, sőt, a kisebbség, az egyén érdekeit, jogait is figyelembe veszik. Akkor is, sőt, főleg akkor, ha ezek a többség érdekével és jogával szembenállnak, vagy szembenállni látszanak. Az ilyen szabályokat aztán be kell tartani és be kell tartatni. Ha másként nem megy, hát erővel – akár a többséggel szemben is, ha elveszí­ti józan belátását. De vannak azok a szabályok és törvények, amelyek, bár látszólag a demokratikus jogalkotás külsőségeinek tiszteletben tartásával készülnek, valójában csupán szí­nleg demokratikusak. Gyártásukból kiiktatják a valódi párbeszédet, a közjó körültekintő mérleglését. Tükrözhetik ugyan akár a többség pillanatnyi álláspontját, azonban egyének és kisebbségi csoportok méltóságának, jogainak eltiprását eredményezik. Márpedig ezeknek az egyéneknek és kisebbségi csoportoknak éppúgy joguk van a jóléthez és szabadsághoz. Ami a legtöbbször egyáltalán nem áll ellentétben a többség jogaival – csupán a hatalmon lévők próbálják ezt elhitetni. És a kisebbségek jogainak szűkí­tésén keresztül valójában mindannyiunk jogait szűkí­tik a véleményünk szabad kifejezéséhez. Na, az ilyen törvények és szabályok nem csak egyszerűen nem tisztelendők, de egyenesen minden jogtudatos polgárnak kötelessége tiltakozni ellenük. És az ilyen tiltakozás során az állami erőszakszervek egyenruhás képviselői úgy tűnnek fel, mint akik az állam tekintélyét és méltóságát, a rendet, a törvényességet, a köznyugalmat védik. Mí­g a tiltakozók úgy tűnnek fel, mint a káosz ügynökei, veszélyes felforgatók és zaklatók. De ez egy optikai csalódás. Ne hagyd magad félrevezetni általa! A valóságban a köznyugalom védelme ebben az esetben egyet jelent a jogtiprás védelmével – a köznyugalom (békés) háborí­tása pedig egyet jelent azoknak az értékeknek a védelmével, amelyeken az egész közösségünk szabadsága alapszik. Lehet és kell is vitatkozni azon, hogy mi a megfelelő formája a tiltakozásnak. Nem feltétlenül mindenki számára az, ami a képen látható. De azt gondolom, hogy mindenkinek elemi érdeke és kutya kötelessége tiltakozni, a maga módján. Legalábbis aki nem szeretne egy napon egy közép-ázsiai stí­lusú lábszagú diktatúrában ébredni. Veszélyesen közelí­tünk ehhez.
 |  Péter Sárosi
Tudjátok én alapvetően tisztelem, mi több, kedvelem a törvényeket és szabályokat. Azokat a törvényeket és szabályokat, amelyeket egy közösség megfelelő párbeszéd útján hoz létre. Mert a demokrácia, ahogy arra Ronald Dworkin jogtudós rámutat, nem a többség zsarnoksága, hanem a párbeszédre való nyitottság. A demokrácia – a párbeszéd kultúrája. És az imí­gyen hozott törvények és szabályok arról szólnak, hogy előmozdí­tsák a közjót, a szabadságot – az egész közösségét. És még ha kompromisszumokkal is, de a tudományos bizonyí­tékokat, sőt, a kisebbség, az egyén érdekeit, jogait is figyelembe veszik. Akkor is, sőt, főleg akkor, ha ezek a többség érdekével és jogával szembenállnak, vagy szembenállni látszanak. Az ilyen szabályokat aztán be kell tartani és be kell tartatni. Ha másként nem megy, hát erővel – akár a többséggel szemben is, ha elveszí­ti józan belátását. De vannak azok a szabályok és törvények, amelyek, bár látszólag a demokratikus jogalkotás külsőségeinek tiszteletben tartásával készülnek, valójában csupán szí­nleg demokratikusak. Gyártásukból kiiktatják a valódi párbeszédet, a közjó körültekintő mérleglését. Tükrözhetik ugyan akár a többség pillanatnyi álláspontját, azonban egyének és kisebbségi csoportok méltóságának, jogainak eltiprását eredményezik. Márpedig ezeknek az egyéneknek és kisebbségi csoportoknak éppúgy joguk van a jóléthez és szabadsághoz. Ami a legtöbbször egyáltalán nem áll ellentétben a többség jogaival – csupán a hatalmon lévők próbálják ezt elhitetni. És a kisebbségek jogainak szűkí­tésén keresztül valójában mindannyiunk jogait szűkí­tik a véleményünk szabad kifejezéséhez. Na, az ilyen törvények és szabályok nem csak egyszerűen nem tisztelendők, de egyenesen minden jogtudatos polgárnak kötelessége tiltakozni ellenük. És az ilyen tiltakozás során az állami erőszakszervek egyenruhás képviselői úgy tűnnek fel, mint akik az állam tekintélyét és méltóságát, a rendet, a törvényességet, a köznyugalmat védik. Mí­g a tiltakozók úgy tűnnek fel, mint a káosz ügynökei, veszélyes felforgatók és zaklatók. De ez egy optikai csalódás. Ne hagyd magad félrevezetni általa! A valóságban a köznyugalom védelme ebben az esetben egyet jelent a jogtiprás védelmével – a köznyugalom (békés) háborí­tása pedig egyet jelent azoknak az értékeknek a védelmével, amelyeken az egész közösségünk szabadsága alapszik. Lehet és kell is vitatkozni azon, hogy mi a megfelelő formája a tiltakozásnak. Nem feltétlenül mindenki számára az, ami a képen látható. De azt gondolom, hogy mindenkinek elemi érdeke és kutya kötelessége tiltakozni, a maga módján. Legalábbis aki nem szeretne egy napon egy közép-ázsiai stí­lusú lábszagú diktatúrában ébredni. Veszélyesen közelí­tünk ehhez.

CÍMÜNK

Jogriporter Alapítvány
1032 Budapest
San Marco utca 70.
Email: rightsreporter@rightsreporter.net

TÉMÁK

SOROZATOK


©