Gondolom sokan olvastatok róla, hogy a nemrég elhunyt Ferenc pápának volt egy szokása. Ha úgy tetszik, függősége. Egy pszichoaktív növényi főzetet fogyasztott rendszeresen: a matét. Mert bizony ez a főzet pszichoaktív hatóanyagokat tartalmaz és enyhe stimuláns (élénkítő) hatással bír. Sőt, fogyasztók szerint ennél többről van szó: egy sajátos módosult tudatállapotot, bizsergő élénkséget eredményez, ami más, mint a kávé hatása.
Az ember manapság óhatatlanul eltűnődik itt Magyarországon, a dühöngő drogellenes háború közepette: akkor vajon Ferenc pápa is „drogos”? És vajon a maté tea vajon minek számít a drogellenes harcosok szerint?
„Minden olyan anyag kábítószernek számít majd, amelyet azzal a céllal állítanak elő, hogy bódultságot okozzon,” írta Horváth Laci drogbiztos. Ebbe a kategóriába persze beletartozna az alkohol, a dohány és a kávé is. Ezeket azonban a kormány által benyújtott törvényjavaslat például önkényesen kiveszi a drogok közül. Hogy miért? Csak. Mert ők azt mondják, hogy „az más”. Pedig tudományos értelemben éppen úgy pszichoaktív hatóanyagokat tartalmaznak, magyarul „bódultságot” okoznak.
No de a maté tea egyébként tartalmaz a koffeinen kívül más hatóanyagokat, amelyek önállóan is bírnak tudatmódosító hatással: teobromint például, amit történetesen a csokoládé is tartalmaz. Ami bizony szintén lehet drog, elég ehhez megnézni a Chocolat című francia filmet. A teobromin élénkítő, értágító hatással bír, megfelelő dózisban hangulatjavító. Nagy dózisban viszont méreg lehet: fejfájást, rosszullétet okoz. És ez még nem minden: a maté teában vannak más stimulánsok is, például a teofilin, ami szintén bizonyítottan hat a központi idegrendszerre. Módosítja az ember tudatállapotát. A maté jellegzetes hatását ezen pszichoaktív szerek kombinált használata okozza.
Ha már a matéról szót ejtettünk: itt Kolumbiában, ahol jelenleg vagyok, például ősidők óta isznak egy másik enyhe tudatmódosító hatásokkal rendelkező italt. A koka-teát, ami a koka-cserje leveléből készül. Ez alacsony koncentrációban, de ugyanazt a hatóanyagot tartalmazza, mint a kokain. Fogyasztása nagyjából annyira kockázatos és elfogadott itt, mint matét vagy kávét inni. Mégis, ha valaki Magyarországon koka-teát akar inni, akkor a törvény szigorával kell szembenéznie. Ugyanis a koka-levél kábítószernek minősül.
Pedig ha már a pápákról beszélünk: tudtad, hogy XIII. Leó pápa a huszadik század elején egy koka-tartalmú alkoholos italt (Vin Mariani) fogyasztott? Bezony. És éppúgy lelkes népszerűsítője volt, mint Ferenc a maténak. Mi több, az ital feltalálójának, Angelo Mariani-nak egyenesen vatikáni aranyérmet adományozott!
Erre lehet azt mondani, hogy na jó, de a sima teából nem csinálnak veszélyes, potens kábítószert, a kokából meg igen. Tényleg? Nos, aki ezt állítja, az bizonyára nem hallott még a dobiról. Avagy más néven börtönteáról. Sima teafilterekből sokat főznek össze, és potens stimuláns drogot készítenek belőle. Ami otthon, „normális” környezetben „frissító ital”, az abnormális, ingerszegény, szélsőségesen kirekesztett körülmények között élő emberek számára „kábítószer” lehet. Ami Ferenc pápa számára viszonylag kontrollált, kevés kockázatú szokás – az más ember számára válhat végzetes függőséggé. És ez nem a molekulától, nem az anyagtól függ: ez a tudatmódosító szerek általános tulajdonsága, akár legálisak, akár nem.
Horváth Laciék gyakran a kábítószer szót a méreg szinonimájaként használják. Pedig már Paracelsus óta közhelynek számít a toxikológiában, hogy a dózis teszi a mérget. Nagy dózisban minden méreg lehet, még a víz is! A koka-tea/kokain, fekete tea/dobi példáján láthattuk, hogy mind illegális és legális enyhe hatású szerekből készíthető potens kábítószer. A dohányból, a dél-amerikai őslakók gyógynövényéből a nyugati ember az egyik leghalálosabb drogot – cigarettát – gyárt.
A képet tovább bonyolítja az emberi tényező. Ami Ferenc pápának „gyógyszer”, az egy másik embernek lehet méreg. Mert más fizikai, lelki állapotban van, mást hoz magával a gyermekkorából. És még ugyanannak az embernek is lehet ugyanaz a szer egyszer gyógyszer, máskor méreg: ha nem megfelelő dózisban, állapotban (set) és nem megfelelő környezetben (setting) használja.
Ezt kellene végre megérteni, amikor tudatmódosító szerekről beszélünk. És ehhez a megértésünkhöz kellene illeszteni a drogpolitikánkat is. A szemellenzős tiltás és a nyakló nélküli liberalizáció helyett komolyan megvizsgálni, hogy melyik szerek milyen formában, dózisban, körülmények között, milyen emberekre hogyan hatnak, milyen kockázataik vannak. És arra törekedni, hogy a káros, abúzív drogfajtákat, fogyasztási módokat próbáljuk visszaszorítani, a kevésbé kockázatos formákat pedig mederben tartani.
Foglalkozni kellene azzal, hogy talán nem is az egyes anyagokkal van a baj, nem önmagában mérgek bizonyos szerek: hanem a társadalom teszi őket azzá. A fogyasztói társadalom, ami képtelen mértéket tartani bármiben, és mindenből szuperpotens élvezeti cikket gyárt. És ideje lenne azzal is szembenézni, hogy a legmérgezőbb koktélt a kirekesztés, a trauma és a mélyszegénység okozza. Tudom, ez egy radikálisan új megközelítést igényel, ami nem alkalmas arra, hogy olcsó szavazatokat lehessen vele szerezni. Viszont tartós javulást csak így lehet elérni.
Ha bejön neked az szemléletformálás, amit a Drogriporter képvisel, és fontosnak tartod a munkánk, kérlek, támogass az adód 1%-ával, és állíts be nekünk adományt – nagyon sokat számít!
