Gondolom sokan olvastatok róla, hogy a nemrég elhunyt Ferenc pápának volt egy szokása. Ha úgy tetszik, függősége. Egy pszichoaktí­v növényi főzetet fogyasztott rendszeresen: a matét. Mert bizony ez a főzet pszichoaktí­v hatóanyagokat tartalmaz és enyhe stimuláns (élénkí­tő) hatással bí­r. Sőt, fogyasztók szerint ennél többről van szó: egy sajátos módosult tudatállapotot, bizsergő élénkséget eredményez, ami más, mint a kávé hatása. Az ember manapság óhatatlanul eltűnődik itt Magyarországon, a dühöngő drogellenes háború közepette: akkor vajon Ferenc pápa is „drogos”? És vajon a maté tea vajon minek számí­t a drogellenes harcosok szerint? „Minden olyan anyag kábí­tószernek számí­t majd, amelyet azzal a céllal állí­tanak elő, hogy bódultságot okozzon,” í­rta Horváth Laci drogbiztos. Ebbe a kategóriába persze beletartozna az alkohol, a dohány és a kávé is. Ezeket azonban a kormány által benyújtott törvényjavaslat például önkényesen kiveszi a drogok közül. Hogy miért? Csak. Mert ők azt mondják, hogy „az más”. Pedig tudományos értelemben éppen úgy pszichoaktí­v hatóanyagokat tartalmaznak, magyarul „bódultságot” okoznak. No de a maté tea egyébként tartalmaz a koffeinen kí­vül más hatóanyagokat, amelyek önállóan is bí­rnak tudatmódosí­tó hatással: teobromint például, amit történetesen a csokoládé is tartalmaz. Ami bizony szintén lehet drog, elég ehhez megnézni a Chocolat cí­mű francia filmet. A teobromin élénkí­tő, értágí­tó hatással bí­r, megfelelő dózisban hangulatjaví­tó. Nagy dózisban viszont méreg lehet: fejfájást, rosszullétet okoz. És ez még nem minden: a maté teában vannak más stimulánsok is, például a teofilin, ami szintén bizonyí­tottan hat a központi idegrendszerre. Módosí­tja az ember tudatállapotát. A maté jellegzetes hatását ezen pszichoaktí­v szerek kombinált használata okozza. Ha már a matéról szót ejtettünk: itt Kolumbiában, ahol jelenleg vagyok, például ősidők óta isznak egy másik enyhe tudatmódosí­tó hatásokkal rendelkező italt. A koka-teát, ami a koka-cserje leveléből készül. Ez alacsony koncentrációban, de ugyanazt a hatóanyagot tartalmazza, mint a kokain. Fogyasztása nagyjából annyira kockázatos és elfogadott itt, mint matét vagy kávét inni. Mégis, ha valaki Magyarországon koka-teát akar inni, akkor a törvény szigorával kell szembenéznie. Ugyanis a koka-levél kábí­tószernek minősül. Pedig ha már a pápákról beszélünk: tudtad, hogy XIII. Leó pápa a huszadik század elején egy koka-tartalmú alkoholos italt (Vin Mariani) fogyasztott? Bezony. És éppúgy lelkes népszerűsí­tője volt, mint Ferenc a maténak. Mi több, az ital feltalálójának, Angelo Mariani-nak egyenesen vatikáni aranyérmet adományozott! Erre lehet azt mondani, hogy na jó, de a sima teából nem csinálnak veszélyes, potens kábí­tószert, a kokából meg igen. Tényleg? Nos, aki ezt állí­tja, az bizonyára nem hallott még a dobiról. Avagy más néven börtönteáról. Sima teafilterekből sokat főznek össze, és potens stimuláns drogot készí­tenek belőle. Ami otthon, „normális” környezetben „frissí­tó ital”, az abnormális, ingerszegény, szélsőségesen kirekesztett körülmények között élő emberek számára „kábí­tószer” lehet. Ami Ferenc pápa számára viszonylag kontrollált, kevés kockázatú szokás – az más ember számára válhat végzetes függőséggé. És ez nem a molekulától, nem az anyagtól függ: ez a tudatmódosí­tó szerek általános tulajdonsága, akár legálisak, akár nem. Horváth Laciék gyakran a kábí­tószer szót a méreg szinonimájaként használják. Pedig már Paracelsus óta közhelynek számí­t a toxikológiában, hogy a dózis teszi a mérget. Nagy dózisban minden méreg lehet, még a ví­z is! A koka-tea/kokain, fekete tea/dobi példáján láthattuk, hogy mind illegális és legális enyhe hatású szerekből készí­thető potens kábí­tószer. A dohányból, a dél-amerikai őslakók gyógynövényéből a nyugati ember az egyik leghalálosabb drogot – cigarettát – gyárt. A képet tovább bonyolí­tja az emberi tényező. Ami Ferenc pápának „gyógyszer”, az egy másik embernek lehet méreg. Mert más fizikai, lelki állapotban van, mást hoz magával a gyermekkorából. És még ugyanannak az embernek is lehet ugyanaz a szer egyszer gyógyszer, máskor méreg: ha nem megfelelő dózisban, állapotban (set) és nem megfelelő környezetben (setting) használja. Ezt kellene végre megérteni, amikor tudatmódosí­tó szerekről beszélünk. És ehhez a megértésünkhöz kellene illeszteni a drogpolitikánkat is. A szemellenzős tiltás és a nyakló nélküli liberalizáció helyett komolyan megvizsgálni, hogy melyik szerek milyen formában, dózisban, körülmények között, milyen emberekre hogyan hatnak, milyen kockázataik vannak. És arra törekedni, hogy a káros, abúzí­v drogfajtákat, fogyasztási módokat próbáljuk visszaszorí­tani, a kevésbé kockázatos formákat pedig mederben tartani. Foglalkozni kellene azzal, hogy talán nem is az egyes anyagokkal van a baj, nem önmagában mérgek bizonyos szerek: hanem a társadalom teszi őket azzá. A fogyasztói társadalom, ami képtelen mértéket tartani bármiben, és mindenből szuperpotens élvezeti cikket gyárt. És ideje lenne azzal is szembenézni, hogy a legmérgezőbb koktélt a kirekesztés, a trauma és a mélyszegénység okozza. Tudom, ez egy radikálisan új megközelí­tést igényel, ami nem alkalmas arra, hogy olcsó szavazatokat lehessen vele szerezni. Viszont tartós javulást csak í­gy lehet elérni. Ha bejön neked az szemléletformálás, amit a Drogriporter képvisel, és fontosnak tartod a munkánk, kérlek, támogass az adód 1%-ával, és állí­ts be nekünk adományt – nagyon sokat számí­t!