A Buddha egyszer egy erdőn haladt keresztül, ahol egy gyilkos bandita, Angulimála garázdálkodott. A legenda szerint ez a gonosztevő valami torz meggyőződéstől hajtva attól remélte, hogy eléri a tökéletességet, ha ezer lelket küld át maga előtt a másvilágra. A levágott ujjaikat pedig füzérként a nyakába akasztja. Aznap Angulimála már túl volt a 999. áldozatán és éppen kereste, hogy ki legyen az ezredik áldozata. Megpillantotta a Buddhát, amint békésen bandukolt az erdőn keresztül. Azonnal a nyomába eredt, hogy lemészárolja. De hiába vette nyakába a lábát, hiába futott lihegve – a Buddha alakja távoli maradt. Egyre gyorsabb tempót diktált, de semmivel sem jutott közelebb a Buddhához, aki egyáltalán nem látszott sietni.
„Állj meg, szerzetes,” lihegte utána Angulimála, miután megunta a hajszát.
„Én már megálltam, Angulimála,” válaszolta a Buddha. „Te vagy az, aki nem álltál meg.”
A legenda szerint a Buddha reakciója olyan nagy hatással volt a gonosztevőre, hogy önvizsgálatra késztette és ő maga is a Buddha tanítványává vált.
De vajon mit is jelentett a Buddha válasza? A történet annak az allegóriája, hogy a lét körforgásába (szamszára) belefeledkezett lélek a tökéletességet hajszolja, de hiába próbálja egyre görcsösebben megragadni azt, hiába próbál minél többet markolni az élvezetekből, a tudásból, hiába akar minél több dolgot birtokolni, ellenőrizni – végső soron egy picit sem jut közelebb a céljához. Sőt. Egyre üresebbnek érzi magát.
Valójában ebben az életben mindvégig mókuskerékben rohangálunk. A vágyaink, a törekvéseink, az ambícióink: csupán a mókuskerék részei. Aki már kiszállt a mókuskerékből, azt a mókuskerékben rohangálva hiába is próbálnánk utolérni. Csak akkor tehetjük ezt meg – ha megállunk. Ha rájövünk, hogy amit hajszoltunk, mindvégig ott volt az orrunk előtt. Ott volt bennünk. Csak nem vettük észre, annyira lekötött minket a hajsza.
Angulimála fizikailag gyorsan mozgott, mégsem jutott el sehová, mert belül nyughatatlan volt.
A Buddha látszólag mozdulatlan maradt, mégis eljutott oda, ahová kellett – mert belül már nyugalomra lelt.
„A megállás az első lépés a helyes irányba,” mondta Thich Nhat Hanh vietnámi gondolkodó.
(buddhista esti mese a Drogriporteren)
