Ma melóból jövet a villamoson utaztam hazafelé. Ragyogó napsütés. Végre megjött az igazi tavasz. Az emberek felszabadultan rajzanak az utcán. Előkerültek a rövidgatyák és a napszemcsik. Margitszigetre tartó családok. Padokon sütkérező nyugdíjasok. Fagyit nyaló ovisok. Csokorban vihogó diáklányok. Csicseregnek a madarak a parkokban. Minden majd kicsattan az élettől. Mintha csak egy Boticelli festményről ugrott volna elő.
Elgondolkodtam: vajon ilyen volt ez régen is? Azokon a régi tavaszokon, amikor az élet látszólagos harsogása mögött már láthatatlanul terjeszkedett és terpeszkedett egy embernyomorító rezsim rákos daganata? Ugyanilyen gyanútlanul és ártatlanul nevetgéltek az emberek az utcán azokon a halálos tavaszokon, sütkéreztek a napsütésben, nyalták a fagyit, miközben már leselkedett rájuk a Nagy Terror?
Igen, minden bizonnyal így volt.
Valahogy késztetést éreztem, hogy minden egyes emberhez odamenjek, és személyesen megrázzam a vállukat: te tudod, hogy mi történt ma? Hogy milyen törvényt nyújtottak be, és az miről szól? Tudod, hogy itt éppen a jogállam maradékát bontják le a fejünk fölül? Tudod, hogy emberi életeket tesznek tönkre? Tudod, hogy ha nem állsz ki értük, akkor nem marad senki, aki érted kiálljon? Hogy már nem lesz senki, aki megírja, ha esetleg kicsinálnak téged is?
ívölteni tudtam volna a tehetetlenségtől.
Mert tudtam, hogy ha megtettem volna, ha odamegyek az emberekhez, akkor egy csomóan őrültnek néznek. Elküldenek a francba. Vagy éppen közönyösen megrántják a vállukat. Vagy sajnálkozva néznek: igen, ez szörnyű, de mit tehetnék én? És erre épít ez a rendszer. Nem a fanatikus rajongásra. Hanem az apatikus belenyugvásra. A szabadság végső bukásához nem kell, hogy tömegek tapsoljanak. Elég, ha elegen megrándítják a vállukat.
Eljött az idő. Eljött az idő, hogy immár nem marad hová hátrálnunk. Vagy megbénít minket a félelem, az apátia – vagy végre mi bénítjuk meg ezt a rezsimet. Én attól tartok, hogy ha erre sem mondja azt egy kritikus tömeg, hogy elég volt, akkor áprilisban már nem biztos, hogy lesz reális esély leváltani ezt a rendszert. Végleg kisodródunk az EU-ból. És akkor már késő lesz tiltakozni.
Nagyon egyszerű kérdés előtt állunk: Európa vagy Közép-Ázsia. Ez ennyire egyszerű. Válasszatok!
