„A társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról” – ezt a címet viselte az 1938. évi XV. törvény. Milyen semleges elnevezés, nemde? Az ember azt gondolná, hogy ez is csak egy a sok egyéb, a közjó eredményesebb védelmét szolgáló jogszabályok sorában. A jóléti állam megnyilvánulása. Az indoklásban olyan nemes célok szerepelnek, mint „az értelmiségi munkanélküliség leküzdése”. A címben szereplő probléma – egyenlőtlenség – valós volt. A Horthy-korszakban a magyar társadalomra kiáltó társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek nyomták rá a bélyegüket. Szóval lett volna mit megreformálni: földosztás, oktatás, egészségügy, szociális és munkáskérdés. Csak éppen ez a törvény a valóságban ezekből semmit sem orvosolt.
Úgy vonult be a történelembe, hogy „Első Zsidótörvény”. Célja az volt, hogy kiszorítsa a közéletből azokat, akiket az állam zsidóknak bélyegzett. Valódi szociális reform helyett törvény erőre emelte a kirekesztést és megágyazott a holokausztnak. Többek között hatalmas csapást jelentett a független magyar sajtóra és nyilvánosságra. És olyan sebet ejtett a jogegyenlőség, a polgárainak szabadságjogait származástól függetlenül védő jogállam eszméjén, ami azóta sem gyógyult be igazán.
„A közélet átláthatóságáról” – ez a címe a parlament elé most benyújtott törvényjavaslatnak. Ismét, egy rendkívül nemes cél. Ki ne gondolná, hogy a magyar közéletre ráférne a nagyobb átláthatóság? Hiszen az emberek nap mint nap találkoznak azzal, hogy a kormányzati húsosfazékhoz közel álló emberek hihetetlen gazdagságra tesznek szert. A közpénz százmilliárdjai tűntek el a közös kasszából és kerültek bele magánzsebekbe – teljesen átláthatatlanul.
De ez a törvény ezekből a problémákból semmit sem kezel. Éppen ellenkezőleg: az orwelli újbeszél szabályai szerint pontosan annak a szöges ellentétét célozza, mint ami a címében van. A háború = béke. Az átláthatóság = elhallgatás és elhallgattatás. A törvény célja, hogy elhallgattassa azokat a kritikus hangokat, amik éppen a Hatalom nagyobb elszámoltathatóságát és átláthatóságát hivatottak biztosítani.
Ezek a szervezetek csak úgy működhetnek az államtól függetlenül, ha nem válnak függők állami forrásoktól. És mivel Magyarországon az adakozási kultúra még fejletlen, csakis nemzetközi alapítványok és az EU pályázatai révén képesek professzionális munkát végezni. És ez a törvény ezt fordítja ellenünk: úgy állítja be, hogy minden külföldi támogatás egyben fenyegetés a magyar „szuverenitásra”. Pedig valójában ezek a civilek ezerszer átláthatóbban és elszámoltathatóbban dolgoznak, mint bármely kormányzati szereplő vagy az ő zsoldjukban álló álcivil szervezetek. Ráadásul következetesen dolgoznak a közjóért: kormányok jönnek-mennek, de ezek a szervezetek ettől függetlenül, ugyanazon elvek mentén végzik a Hatalom ellenőrzését.
Nagyobb átláthatóságot akarsz? Hát akkor mondok neked pár dolgot, ahol lehetne nagyobb az átláthatóság!
Idegen, ellenséges hatalmakkal köt a magyar állam olyan csilliárdos szerződéseket, amiket évtizedekre titkosítanak. Több százmilliárd forint közpénzt talicskázott ki Matolcsy-klán a közösből és tüntetett el különféle magánalapítványokban. Amelyek ezernyi közpénz jellegét elveszített közpénzből finanszírozott, a közéletet a kormány szája íze szerint befolyásoló propaganda-intézmény hidráját táplálják. Kormányzatot támogató százmilliárdos plakátkampányokat folytatnak „civil” szervezetek, teljesen átláthatatlanul. A média jelentős része lelkesen átveszi az orosz állami propagandát és az ország az orosz kémek Mekkájává vált.
És akkor a hab a tortán: azÁVH-t… ööö… szuterénvédelmi hivatalt vezető Lánczi úrról még nem is szóltam, aki a hírek szerint külföldi tulajdonban lévő sörgyárak lobbiszövetségétől fogad el havi 1 milla fizetést, és még azt sem árulja el, hogy pontosan mire!
Nos, én állok a „vagyonosodási vizsgálat” elé. Hát baromira nem sikerült megvagyonosodnom abban a húsz évben, amióta jogvédőként dolgozom. És a családom se épített kacsalábon forgó villákat, és nem urizált luxusjachtokon. Ezt LáncziÁVH Tamás is nagyon jól tudja persze. Tudja jól, hogy velük ellentétben, nincsen takargatnivalónk. Ez az egész csak és kizárólag a megfélemlítésről és ellehetetlenítésről szól.
Gyerekek, nagyon hálás vagyok mindenkinek, aki támogatást küldött nekünk, most még nem lépett hatályba ez a törvény, szóval tudjátok támogatni a Drogriportert – ami fontos is, hogy átvészeljük a nehéz időket.
