„A társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosí­tásáról” – ezt a cí­met viselte az 1938. évi XV. törvény. Milyen semleges elnevezés, nemde? Az ember azt gondolná, hogy ez is csak egy a sok egyéb, a közjó eredményesebb védelmét szolgáló jogszabályok sorában. A jóléti állam megnyilvánulása. Az indoklásban olyan nemes célok szerepelnek, mint „az értelmiségi munkanélküliség leküzdése”. A cí­mben szereplő probléma – egyenlőtlenség – valós volt. A Horthy-korszakban a magyar társadalomra kiáltó társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek nyomták rá a bélyegüket. Szóval lett volna mit megreformálni: földosztás, oktatás, egészségügy, szociális és munkáskérdés. Csak éppen ez a törvény a valóságban ezekből semmit sem orvosolt. Úgy vonult be a történelembe, hogy „Első Zsidótörvény”. Célja az volt, hogy kiszorí­tsa a közéletből azokat, akiket az állam zsidóknak bélyegzett. Valódi szociális reform helyett törvény erőre emelte a kirekesztést és megágyazott a holokausztnak. Többek között hatalmas csapást jelentett a független magyar sajtóra és nyilvánosságra. És olyan sebet ejtett a jogegyenlőség, a polgárainak szabadságjogait származástól függetlenül védő jogállam eszméjén, ami azóta sem gyógyult be igazán. „A közélet átláthatóságáról” – ez a cí­me a parlament elé most benyújtott törvényjavaslatnak. Ismét, egy rendkí­vül nemes cél. Ki ne gondolná, hogy a magyar közéletre ráférne a nagyobb átláthatóság? Hiszen az emberek nap mint nap találkoznak azzal, hogy a kormányzati húsosfazékhoz közel álló emberek hihetetlen gazdagságra tesznek szert. A közpénz százmilliárdjai tűntek el a közös kasszából és kerültek bele magánzsebekbe – teljesen átláthatatlanul. De ez a törvény ezekből a problémákból semmit sem kezel. Éppen ellenkezőleg: az orwelli újbeszél szabályai szerint pontosan annak a szöges ellentétét célozza, mint ami a cí­mében van. A háború = béke. Az átláthatóság = elhallgatás és elhallgattatás. A törvény célja, hogy elhallgattassa azokat a kritikus hangokat, amik éppen a Hatalom nagyobb elszámoltathatóságát és átláthatóságát hivatottak biztosí­tani. Ezek a szervezetek csak úgy működhetnek az államtól függetlenül, ha nem válnak függők állami forrásoktól. És mivel Magyarországon az adakozási kultúra még fejletlen, csakis nemzetközi alapí­tványok és az EU pályázatai révén képesek professzionális munkát végezni. És ez a törvény ezt fordí­tja ellenünk: úgy állí­tja be, hogy minden külföldi támogatás egyben fenyegetés a magyar „szuverenitásra”. Pedig valójában ezek a civilek ezerszer átláthatóbban és elszámoltathatóbban dolgoznak, mint bármely kormányzati szereplő vagy az ő zsoldjukban álló álcivil szervezetek. Ráadásul következetesen dolgoznak a közjóért: kormányok jönnek-mennek, de ezek a szervezetek ettől függetlenül, ugyanazon elvek mentén végzik a Hatalom ellenőrzését. Nagyobb átláthatóságot akarsz? Hát akkor mondok neked pár dolgot, ahol lehetne nagyobb az átláthatóság! Idegen, ellenséges hatalmakkal köt a magyar állam olyan csilliárdos szerződéseket, amiket évtizedekre titkosí­tanak. Több százmilliárd forint közpénzt talicskázott ki Matolcsy-klán a közösből és tüntetett el különféle magánalapí­tványokban. Amelyek ezernyi közpénz jellegét elveszí­tett közpénzből finanszí­rozott, a közéletet a kormány szája í­ze szerint befolyásoló propaganda-intézmény hidráját táplálják. Kormányzatot támogató százmilliárdos plakátkampányokat folytatnak „civil” szervezetek, teljesen átláthatatlanul. A média jelentős része lelkesen átveszi az orosz állami propagandát és az ország az orosz kémek Mekkájává vált. És akkor a hab a tortán: azÁVH-t… ööö… szuterénvédelmi hivatalt vezető Lánczi úrról még nem is szóltam, aki a hí­rek szerint külföldi tulajdonban lévő sörgyárak lobbiszövetségétől fogad el havi 1 milla fizetést, és még azt sem árulja el, hogy pontosan mire! Nos, én állok a „vagyonosodási vizsgálat” elé. Hát baromira nem sikerült megvagyonosodnom abban a húsz évben, amióta jogvédőként dolgozom. És a családom se épí­tett kacsalábon forgó villákat, és nem urizált luxusjachtokon. Ezt LáncziÁVH Tamás is nagyon jól tudja persze. Tudja jól, hogy velük ellentétben, nincsen takargatnivalónk. Ez az egész csak és kizárólag a megfélemlí­tésről és ellehetetlení­tésről szól. Gyerekek, nagyon hálás vagyok mindenkinek, aki támogatást küldött nekünk, most még nem lépett hatályba ez a törvény, szóval tudjátok támogatni a Drogriportert – ami fontos is, hogy átvészeljük a nehéz időket.